|
Rengeteg hasznos infó van az oldalon, azért, hogy meg is találd amire kíváncsi vagy, használd a keresőt...
Részletes keresés
A 10 leggyakoribb kereső szó:akvárium háttér készítés, akvárium készítés, Akvárium barkács tippek, ékszerteknős etetése, aranyhal betegsegek, aranyhal szaporodas, vizi teknos, elado, házilag, aranyhal tartása
A 10 utolsó kereső szó:15 watt, algumin, tarajos gőte, rézgálic, neonos, JULII, nappal nem kell levegőztető, eheim akasztós külső szűrő, kaloz, xifo ivadék etetés
További kereső szavak:akvárium, tartása, eladó, akvarista, akvarista.hu, aranyhal, akvarisztika, akváriumi, szűrő, hal
| | |
| |
AZ E-pet,
a HAZAIHAL.hu
és az Akvarista.hu
GT akváriumkészítő
támogatásával...
| | |
|
|
|
TANGANYIKA AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek
3. hozzászólás Hozzászóló: Laja8
 | |  | |
 | |  | | egoist
  
Hozzászólások: 82
Reg.: 2003.03.26.
0 ismerős
| |  | |  |
daNi_t
A Tropheusok valóban igénylik a növényi táplálékot, de nem csak azt! A természetes élohelyükön a fo eleségük az alga, ami hatalmas területeken fejlodik, és más kisebb élolényeknek ad otthont, mint pl. apró rákok, különféle rovarlárvák stb. miközben az algalepedéket "legelik" természetesen ezeket az apró lényeket is megeszik. Ezt az akváriumi tartásuk során figyelembe kell venni. Tehát nem szabad csak növényi, vagy csak állati eredetu eleségen tartani oket, hanem a két féle eleség kombinálásával. A legjobb a házilag elkészített, úgynevezett "Mix", ami megfelelo mértékben tartalmaz, a halak számára fontos összetevoket. Az üzletekben vásárolt, vagy máshol beszerzett Tropheus ivadékokat eloször is át kell szoktatni az általad használt eleségre, mert a leggyakoribb elhullási ok a vásárlás után, az eleség összetételének a változása, amit ezek a halak kevésbé tolerálnak. Etetésük során nem szabad Tubifexet használni! Ez az eleség a Tanganyika-tóban nem fordul elo! Mivel ezeknek az állatoknak az emészto rendszerük nagyon érzékeny, a Tubifex etetése gyomor és bél gyulladáshoz vezethet, ami a halak pusztulását idézheti elo.
Az általam használt eleség keverék (Mix) a következokbol áll:
pujka szív (25%), tengeri halfilé (40%), spenót, gyermekláncfu, párolt sárgarépa (35%), garnéla(nem feltétlenül szükséges, de nagyon jó), édes, pirospaprika por (1 kg. eleséghez 5 dkg.), fokhagyma (2-3 gerezd), multivitamin olaj (1 kg. eleséghez 20 csepp)
Az összetevoket aprólyukú húsdarálón többször ledarálni, majd 4-5 cm. átméroju hengereket formázni belole, fóliába tekerve a fagyasztóban tárolni.
Felhasználása: A fagyott hengerbol reszelon, óvatosan, (nehogy a kezed bánja) lereszelni a szükséges adagot, átmosni (valamilyen suru szövésu hálón, pl. eleségosztályozó szita) és mehet a halaknak.
Inkább több alkalommal keveset, mint egyszerre sokat adj enni, mert a megmaradó eleség súlyos károkat okozhat az akvárium vizében és a halakban is!
egoist | |
| |  | |  |
| | Re: Eladó! | 2008. 11. 20. 01:01:53 #160950 |
| | | | | | | |
1. blogbejegyzés Halaink leggyakoribb betegségei! (Kiegészítés alatt)Olvasd el figyelmesen és megtudhatod mi a halad betegségének a neve, mi okozza és mivel gyógyíthatod.
Az anyagot nem én írtam, csak kiegészítettem és feltettem az oldalra mivel publikusnak és fontosnak tartottam!
Egészség, betegség (Halbetegségek)
A leggondosabban berendezett és karbantartott akváriumokban is felütheti a fejét valamilyen betegség. Sajnos nagyon is elképzelhető, hogy néha beviszünk olyan mikrobákat, parazitákat a halaink közé, melyek betegséget okoznak. Ráadásul az akvárium olyan zárt terület, melyben mind a szűrés körülményei, mind a magas hőmérséklet kedvez az ártalmas szervezetek elszaporodásának. Mivel az akvarisztika nem túl régi kedvtelés, a betegségek tüneteiről még elég kevés a pontos tudományos adat, ezért a kezelésük is sokszor bizonytalan. A leggyakrabban előforduló betegségek viszonylag könnyen felismerhetők, és ma már egyre több olyan kezelés és eljárás létezik, ami hatásosnak bizonyul a betegségekkel szemben.
A betegségek felismerése:
Vannak bizonyos jelek, melyekből következtetni lehet arra, hogy halaink közül valamelyiknek probléma van az egészségével. Ha úgy látjuk, hogy egy hal beteg, először győződjünk meg arról, hogy minden készülék, kiegészítő stb. jól működik-e az akváriumban. Ha kiderül valami hiba vagy hiányosság, hamar megoldható a probléma.
A legismertebb halbetegségek:
• Darakór
• Úszórothadás
• Szájhab
• Colisa betegség
• Hasvízkór
• Halpenész
• Neonbetegség
• Szemkidülledés
• Argulosis
• Lernea (horgonyféreg)
• Kopoltyúférgesség
• Lyukak a fejen
• Haltuberkulózis (halgümőkor)
A viselkedés:
Ahhoz, hogy észrevegyük egy hal viselkedésében a rendellenességet, tudnunk kell, milyen a normális viselkedése, márpedig ez nem mindig és nem minden halfajnál tűnik fel azonnal. Pedig nagyon sok apró jel van, amiből kóros állapotra következtethetünk. Tudni kell, hogy egy egészséges hal mindig energikus. Ha egy hal kimerülten vonszolja magát a medence alján, ha másképp viselkedik, mint ahogy mindig szokott, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az oka. A rendezetlen vagy szabálytalan úszásból valamilyen parazita jelenlétére vagy rossz vízminőségre következtethetünk. A testét valamihez hozzádörgölő halnak is problémája van az egészségével.
Mire figyeljünk?
Egy hal testformája általában szabályos és hosszúkás. A lefogyott görbült, deformált testű halnak valami baja van, de ha túl kövér, az is azt mutatja, hogy nem egészséges. A lokalizált, vagyis egy helyre koncentrálódott kövérség daganatra utalhat. A szín, főleg a szín élénksége szintén fokmérője a hal egészségi állapotának: a fakuló szín rossz jel.
A szem
A szem mindig árulkodik a kóros állapotról. Normális körülmények között áttetsző és csillogó. A fátyolosan fehér szem vagy egy elszigetelt fehér folt a szemen sebesülést vagy betegséget jelent. Az abnormálisra duzzadt szem a szemek betegségre (exophtalmus) utalnak. A hal sebesülés miatt is elvesztheti szeme világát, de ezt általában nem sokkal éli túl.
Az úszók
Az egészséges állat úszói ki tudnak bomlani, csorbítatlanok, nincsenek rajtuk foltok vagy más gyanús nyomok. A halak között gyakori a verekedés, minek következtében az uszonyaikból apró foszlányok hiányozhatnak, de ezek a sérülések könnyen behegednek és a megrongálódott részek is regenerálódnak. De ha egy hal úszóinak nagysága regenerálódás helyett fokozatosan zsugorodik, akkor feltehetően szövetelhalásban szenved (nekrózis) és hamarosan elpusztul. Más betegségek következtében véresek lesznek az úszók. Az is előfordul, hogy hibátlannak tűnnek, de alig mozdulnak és teljesen a hal testéhez lapulnak: ez is betegségre vagy a víz rossz minőségére utal.
A bőr
A halak bőrén és pikkelyein éppúgy lehetnek szokatlan jelek és nyomok, ahogy más szervein is. A bőr sokféle betegség céltáblája: a szabad szemmel is látható paraziták, a bársonyos kinézet, a fehér pettyek vagy a fehér fátyolszerű foltok elszaporodása, végül a felálló pikkelyek mind betegségre utalnak. Ritkábban, de az is előfordul, hogy lyukak keletkeznek a fej körül, különösen a Cichlidae-k és egyes tengeri halak testén. Sok más betegséggel együtt a fekélyesedés is jól kezelhető, ha időben észrevesszük. Ezt a Tanganyika-tóból származó bölcsőszájú halat sürgősen el kellett különíteni, nehogy teleszórja az akváriumot baktériumokkal.
Mi okozza a betegségeket?
Az akváriumokban jelentkező betegségek többségét általában mikroszkopikus lények (mikroorganizmusok) okozzák. A fertőzésekért a vírusok, baktériumok, az egysejtűek (protozoák) és a gombák a felelősek. De vannak nagyobb állatok is (férgek, apró rákok, atkák), melyek parazitaként élnek a halakon és beteggé teszik őket. Ezek a paraziták az akváriumba kerülve könnyen elszaporodhatnak.
A betegség megjelenése az akváriumban:
Azokat a szervezeteket, melyek a betegségeket előidézik, kórokozóknak nevezzük: ezek lehetnek vírusok, baktériumok, paraziták, és a legkülönbözőbb módon kerülhetnek be az akváriumba. Egy új hal, egy új növény mindig fertőzéskockázatos jelent, ártalmas parazitákat is hozhatnak magukkal. Még egy látszólag egészséges hal is lehet betegséghordozó, csak még nem látszik rajta.
A paraziták gyakran pete vagy lárva formájában kerülnek az akváriumba. A lárvák, általában még a szabadban, végigjárnak egy bizonyos fejlődési ciklust, melynek folyamán egy vagy több közvetítő szállásadó (madár, csiga) hordozza őket, és csak azután kerülnek a mi halaink közelébe. A madarak persze a vízben nem okozhatnak problémát, de a csigák igen: az akváriumba kerülve gyakran a csigák telepítik be a parazitákat. A tengeri planktonok és a természetből beszerzett élő táplálék szintén hordozója lehet a fertőzéseknek és parazitáknak. Ha több akváriumunk van, nagy a kockázata annak, hogy a fertőzéseket és parazitákat átvisszük egyikből a másikba. Elég a nedves kezünk vagy egy rosszul fertőtlenített eszköz, és máris fertőzött lesz az egész berendezésünk.
A betegségek megjelenése és terjedése:
A halak sokszor ‚egészséges hordozói" egy betegségnek, vagyis van bennük egy olyan kórokozó, mely még nem okoz tüneteket. A betegség gyakran egy stressz miatt tör ki, máskor a hőmérséklet, a víz pH-ja, keménysége változik meg hirtelen, vagy valami teljesen más, a halakat gyengítő ok aktivizálja a kórokozókat. Csökkenhet a hal természetes védekező rendszere (immunitása) is, minek következtében könnyű prédája lehet a fertőzéseknek. Az akvárium egy zárt világ, ezért a kórokozók szaporodása nagyon felgyorsulhat benne, hiszen maga a víz segíti elő, hogy a halak érintkezzenek a fertőző baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal. A víz hőmérséklete is kedvezhet a nem kívánt organizmusok szaporodásának. Ám a betegségek terjedésének leggyakoribb oka az, hogy egy zárt akváriumnak mindig sokkal sűrűbb a „népessége", mint a természetes vizeké, és a kórokozónak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy egy megfertőzhető hallal találkozzon. mint ha a természet szabad vizeiben lebegne.
A legismertebb betegségek:
Ha rendszeresen figyeljük a halainkat, és a tüneteket is, melyeket a beteg halak produkálnak, akkor egy idő múlva fel tudjuk ismerni az akváriumok lakóinak leggyakoribb betegségeit. A következőkben elmondjuk, milyen jelek kísérik ezeket a betegségeket, melyek a felelős kórokozók, hogyan küzdjünk a betegség ellen, hogyan gyógyítsuk meg betegeinket s végül, mit kell tennünk, hogy megóvjuk az akvárium többi lakóinak az egészségét.
A darakór:
Ez az egyik leggyakoribb betegség, ami az akváriumokban tapasztalható. Akkor tör ki, ha a medencében hirtelen változik meg a hőmérséklet vagy a vízminőség. Egy parazita az okozója, nagyon ragályos, de könnyű kezelni.
• A tünetek: Olyan a hal teste, mintha sóval szórták volna be: apró fehér pöttyöknek látszó púpok, ciszták keletkeznek rajta. A ciszták először az úszókon jelentkeznek, és onnan terjednek tovább az egész testre. A beteg hal ilyenkor a talajhoz vagy a dekorációhoz dörzsöli magát. Amikor a ciszták elérik a kopoltyút, gyorsul a légzés.
• Az okok: A betegséget édesvízben egy mikroszkopikus nagyságú parazita, az Ichtyophthirius multitiliis nevű csillós protozoa okozza. Tengervízben pedig a Cryptocarion irritans. A parazita 3-4 nap alatt fejlődik ki, és a hal testén táplálkozik, majd lehullik az akvárium fenekére és ott osztódik. Az új paraziták azonnal úszni kezdenek, gazdát keresnek, és mikor rátalálnak, beléakaszkodnak. Ez után a ciklus elölről kezdődik.
• Kezelés: Azokat a parazitákat, melyek épp a halakon tartózkodnak, nem lehet irtani, csak a vízben szabadon úszókat lehet megcélozni. Ezért a kiválasztott gyógy-készítményt egy héten keresztül naponta kell alkalmazni. A készítmények többsége rezet tartalmaz. Ezt rosszul tűrik a tengeri gerinctelenek, az édesvizekben élő pikkely nélküli halak (a Botia nemzetséghez tartozó csíkfélék), a fenéken élő algaevő harcsák (Ancistrus faj) és az elefánthal (Gnathonemus petersii). Édesvízben, a kezelést rosszul viselő halak számára emeljük fel három napon keresztül egy-két órára a víz hőmérsékletét 30-32 °C-ra. Tengervízből ezeket a halakat ki kell emelni az akváriumból, és negyed órára langyos vízbe kell tenni őket. Ez utóbbi módszer nagyon hatásos.
Úszórothadás:
A betegség úgy kezdődik, hogy az úszók szakadozottá, foszlányossá válnak, majd egy idő múlva akár el is tűnhetnek. A jelenséget szövetelhalás okozza, s akkor jelentkezik, ha az állat nagyon legyengül vagy megsebesül. Kezelés nélkül halálos és gyorsan átterjedhet az akvárium többi lakójára is.
• A tünetek: Az úszónak a sebes része, ahol a szövete már szétmorzsolódik, fehér színűnek látszik. Mire az egész úszó elpusztul, a betegség befelé, a hal belső szöveteibe is terjed.
• Az okok: Ezt a betegséget többféle baktérium okozza, többek között az Aeromonas, a Pseudomonas és a mixobaktériumok (Myxobacterium). Egy harapás vagy bármilyen más, az uszonyon keletkezett sebesülés jó talaja e fertőzésnek. A nagy úszókkal rendelkező halak különösen érzékenyek erre a betegségre. Ha az akváriumban nem jók az életfeltételek, vagy ha rossz a víz minősége, az megkönnyíti a felelős baktériumok szaporodását és a betegség kialakulását.
• Kezelés: Többféle óvintézkedés lehetséges, amivel megelőzhetjük a betegség kialakulását (ezt nevezzük prevenciónak vagy profilaxisnak). A legfontosabb, hogy a medence vize mindig tiszta legyen. De ha egyszer a betegség megjelenik, az antibiotikumok használata elkerülhetetlen. Az akvarista-szaküzletekben nagyon hatásos szerek kaphatók, melyek azonnal megszüntetik a bajt. Először a fehér sebek tűnnek el. A kezelés alatt gondoskodni kell az akvárium megfelelő szűréséről. Ha a betegség még nem érte el az úszósugarak tövét, akkor a kezelés hatására néhány alatt regenerálódik.
Szájhab:
A betegséget baktérium okozza, s gyakran együtt jelentkezik az úszók szövetelhalásával. Erősen fertőző, de manapság egyre ritkábban jelentkezik.
• A tünetek: A szájon először csak fehér nyomok jelentkeznek, melyek nagyon hamar jellegzetes, bolyhos masszává alakulnak. Ha a száj belsejében is terjed, nem fogja megkímélni a szervezet többi részét sem. Az alaptüneteket gyakran kísérik az úszókon jelentkező vérző fekélyek.
• Az okok: A Flexibacter columnaris nevezetű baktérium felelős a betegségért. Elsősorban a rossz életfeltételek között élő halaknál jelentkezik: rossz vízminőség, ritkán cserélt víz. Azt is megfigyelték, hogy a betegség jelentkezése gyakoribb, amikor új halak kerülnek a medencébe, vagy amikor nagyobb stressz éri a halakat. Minden hirtelen környezetváltozás növelheti a betegség felbukkanásának lehetőségét.
• Kezelés: Az antibiotikumok használata elengedhetetlen. Ha már az elején észrevesszük a bajt, akkor az jól gyógyítható. De ha már elérte a belső szerveket, kevésbé hatékonyak a gyógyszerek. Tenyészetben ugyancsak egy kémiai készítményt, a phenoxyethanolt szokták használni.
Colisa betegség:
Ezt a betegséget a stressz, a hőmérséklet-változás vagy a víz minőségének változása okozza. Halálos is lehet: főleg a Cyprinidae-ket (pontyfélék: barbus, rasbora és tanichtys fajok), a tengeri halakat és az üvegsügéreket (Chanda ranga) támadja meg. Tüneteit gyakran öszszetévesztik darakórral.
• A tünetek: A halat finom, aranyos fátyol borítja, melyen apró fehér pettyek láthatók. Ezek kisebbek, mint a darakórért felelős Ichtyophthirius. A beteg hal a dekoráció elemeihez dörzsölgeti a testét, de amikor a betegsége súlyosbodik, tehetetlenül hever az akvárium alján, nem eszik, és a bőre foszlányokban leválik róla.
• Az okok: A betegséget a dinophyciaek csoportjába tartozó mikroszkopikus paraziták okozzák, melyeket a klorofil nélküli algák közé sorolnak: nevezetesen az Amyloodinium, mely a tengervizekben él, és az Oodinium pillularis, mely az édesvizekben található.
• Kezelés: Ugyanazokat a készítményeket lehet használni, csak nagyobb dózisban, mint amelyeket a darakór ellen alkalmazunk. A réztartalomra vonatkozó tanácsunk ebben az esetben is érvényes. Az utóbbi időben gyakran tapasztalható, hogy az édesvízi parazita (oodinium) rezisztens a kezeléssel szemben, s így a halak fertőzöttek maradnak.
Hasvízkór:
Ez a betegség könnyen felfedezhető, mert a hal teste erősen felduzzad és a pikkelyei borzoltan felállnak.
A tünetek oka a szervezet természetellenesen megnövekedett nedvességtartalma. A betegség, az eredetétől függően lehet ragályos vagy nem ragályos.
• A tünetek: A test felduzzadásán és a pikkelyek felemelkedésén kívül az érintett halak széklete gyakran nagyon hosszú és fehér. A beteg állatok nem esznek.
• Az okok: A hasvízkórt a legkülönbözőbb okok előidézhetik. Valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzés is elindítja a folyamatot, de a rossz táplálkozás és a rossz életfeltételek is előidézhetik.
• Kezelés: Mivel többféle ok idézheti elő, nehéz meghatározni, mi a leghatásosabb. A legjobb elkülöníteni és ideális körülmények között tartani a megbetegedett állatokat. Ha még esznek, a lehető legjobb táplálékot kell adni nekik. Attól függően, hogy milyen eredetű a baj, az antibiotikum is hatásos lehet, de kétségtelen, hogy ezt a betegséget nehéz gyógyítani és ritka a jó eredmény.
Halpenész:
Ezt a betegséget gombaparaziták, ezen belül is a penészgombák okozzák. Ezek nagyon kicsinyek és fehér
vagy szürke szálak formájában észlelhetők.
• A tünetek: A gombák a halak testén vagy az ikráikon bolyhos csomókat alkotnak. Nagyon hamar kifejlődnek, az egész testet vagy az összes ikrát beborítják, s a halak vagy ikrák halálát okozzák.
• Az okok: A betegséget a Saprolegnia diclina és Saprolegnia ferax, az Achlya nemzetségbe tartozó penészgombák okozzák. Ezeknek a gombáknak és a halpenész kialakulásának mindenfajta sérülés jó melegágya. Ugyanakkor a halak testét borító nyálka hatásosan fékezi a penész terjedését.
• Kezelés: Az akvarista-szakboltokban mindenütt árulnak gombaölő készítményeket, melyekkel egyszerű kezelni a nemrég megfertőződött halakat. Ugyanezekkel az ikrák is gyógyíthatók. Vigyázzunk az adagolással: be kell tartani a gyártó által ajánlott adagot.
Neonbetegség:
Elsősorban a Characidae-k (pontylazacok) körében figyelhető meg, közülük is főleg pl. a neonhalnak is nevezett Paracheirodon innesit támadja meg, innen ered a betegség neve. De tény, hogy a Cyprinidae-ket (a danio, barbus a rasbora fajokat) és a cyprinodontidae-ékat (mint a Cap-Lopez fogasponty) se kíméli.
• A tünetek: A neonbetegség a szín elvesztésével jár. Egy fehér folt jelenik meg a hátúszónál s terjed végig a test közepén. A beteg hal rövid idő alatt elpusztulhat.
• Az okok: A betegséget a Plistophora hypessobryconis nevezetű mikrosporidium okozza. Hamar felüti a fejét, ha rossz életkörülmények uralkodnak az akváriumban. A parazita gyorsan szaporodik, és gyorsan terjed.
• Kezelés: Sokáig nagyon nehéz volt a kezelése, de ma már, ha gyorsan és időben beavatkozunk, antibiotikumok kombinációival (antibioticum-sulfamid) gyógyítható.
Szemkidülledés:
Ez a szemgolyó kidülledésével járó betegség csúnya látvány. Általában nem ragályos és éppoly gyorsan elmúlhat, amilyen hirtelen meg jelent.
• A tünetek: A halaknak, melyek ebben a betegségben szenvednek, az egyik vagy mindkét szeme kimered, kidülled. A tünetet általános rossz állapot kíséri. A halak ilyenkor alig esznek. A szemkidülledés a hasvízkór melléktünete is lehel.
• Az okok: Okozhatja vírus, baktérium és parazita egyaránt. A betegség megjelenéséért gyakran a vízminőség a felelős.
• Kezelés: Sajnos nem létezik egyetlen hatásos kezelés sem, kivéve ha bakteriális a fertőzés, mert akkor antibiotikummal eredményes lehet. A legjobb ilyenkor elkülöníteni a beteg halakat, s nem árt ellenőrizni a víz minőségét. Ha a vízzel van probléma, hozzuk rendbe, javítsuk fel a minőségét, valószínű, hogy akkor a halak hamarosan rendbe fognak jönni.
Argulosis: (argulus - pontytetü)
Jó néhány olyan parazita létezik, mely nem hatol be a hal szervezetébe, hanem a bőrön telepedik meg. A legismertebb ilyen „külső" paraziták az alsóbbrendű rákok.
• A tünetek: Egy tetvekkel fertőzött halnál először azt vesszük észre, hogy viszketés gyötri, ezért folyton a dekoráció elemeihez dörgölőzik.
• Az okok: A halakat kínzó kerekded, alsóbbrendű rák az Argulus nemzetséghez tartozik. Hossza elérheti az 1 cm-t is. Rátelepszik a halra és a vérével táplálkozik.
• Kezelés: A halakat ki kell venni az akváriumból, és csipesszel vagy puha ecsettel eltávolíthatók a paraziták.
Lernea (horgonyféreg):
Akár a fent említett tetvek, a horgonyférgek a külsejük ellenére szintén rákok (a Lernaea nemzetségből). Csak a nőstények élnek belső és külső parazitaként.
• A tünetek: A parazita a hal izmaiba települ, és csak a felületen hagyott kb. 1 cm-es zsákja árulja el a létezését. Nagyon legyengíti a halakat, melyek így érzékenyebbek lesznek a fertőzésekre. Mielőbb gondozásba kell venni az érintett egyedeket.
• Az okok: A horgonyféreg a nőstény féregalakjáról kapta a nevét s arról, hogy ha egyszer áldozatára lel, mint a horgony, szilárdan a pikkelye alá akaszkodik.
• Kezelés: Akárcsak a haltetűt, a horgonyférget is szerves foszfor alapú rovarirtóval pusztíthatjuk el. Ha nem túl jelentős a fertőzés, megpróbálhatjuk egy csipesszel eltávolítani a férgeket. Utána alaposan sterilizáljuk fertőtlenítőkészítménnyel a sebeket. (Vagy malakitzöld ami esetleg még kezeli)
Kopoltyúférgesség:
Belső parazitáknak nevezzük azokat az apró állatokat, melyek behatolnak a test belsejébe, s ott táplálkoznak és fejlődnek. Ha leszámítjuk az egysejtő véglényeket, a leggyakrabban előforduló belső paraziták a bél- és a kopoltyúférgek.
• A tünetek: Ha bélférgek kínozzák a halat, akkor elutasítja a táplálékot és hamarosan erősen lefogy. A kopoltyúkba telepedett férgek szapora légzést okoznak és a kopoltyú (légzőnyílás) környéke megduzzad. A beteg hal rendszerint a vízfelszín közelében tartózkodik, ahol könynyebben juthat oxigénhez.
• Az okok: Bélférgekből igen sok faj létezik. A kopoltyúférgek között a leggyakoribb a Dactylogyrus.
• Kezelés: Nem lehet egyetlen készítménnyel kezelni a fertőzéseket, mindegyik bélféreg csoporthoz más és más készítményt kell alkalmazni. A leghatásosabbak azok, amelyeket a táplálékhoz keverhetünk, s amelyek célzottan a belső parazitákra hatnak.
A kopoltyúférgek ellen ugyanazok a készítmények hatásosak, mint amelyeket a rákparaziták ellen használunk. Alkalmazhatunk formalint és más, akvarisztikai szaküzletekben kapható készítményeket is.
Lyukak a fejen:
Ez a betegség főleg az édesvizekben élő Cichlidae-ket, bölcsőszájú halakat és labirinthalakat, pl. a diszkoszhalakat, a gurámikat. és a tengeri halakat támadja meg. Nagyon nehéz gyógyítani.
• A tünetek: A betegség kezdetén a halak enyhén apátiásak. Keveset esznek, kimerültek, s az akvárium valamelyik zugába bújnak. Egy könynyű fehér fátyol is mutatkozhat már a fejükön. Amikor aztán a betegség kifejlődik, kis lyukak keletkeznek a fejükön, melyek idővel egyre nőnek és elég nagy véres sebek keletkeznek belőlük.
• Az okok: A fertőzést a Hexamiták rendjébe tartozó egysejtű parazita okozza, mely általában kisebb bélsérülésekért felelős, de különleges környezetbe kerülve félelmetessé válik és lyukakat fúr a halak fejébe.
• Kezelés: Sajnos ritkán eredményes. Az akvarisztikai szaküzletekben mindig ajánlanak új gyógyszereket, de általában máig is a dimetridazolt és a metronidazolt szokták használni. Ezeket állatorvosnak kell felírnia. A kezelés sokáig tart és elég bizonytalan a kimenetele. Ha mégis van gyógyulás, gyakori a visszaesés.
Haltuberkulózis (halgümőkor):
A betegséget baktérium okozza. A halak belső szervein zsíros csomók keletkeznek. Rendszerint más kóros jelenségek is kísérik, pl. uszonyelhalás.
• A tünetek: A csomókat csak boncolás közben lehet megtalálni, de vannak gyanús külső jelek, melyekből következtetni lehet a betegségre. A halak apatikusak, gyakran lesoványodnak és kis sebek (fekélyek) keletkeznek a bőrükön. Étvágytalanok és a színeik kifakulnak.
• Az okok: Ezt a betegséget a Mycobacterium és a Nocardia nemzetségből származó baktériumok okozzák. Nagyon sok hal „egészséges hordozója" a haltuberkulózisnak. Ha ezek rossz körülmények közé kerülnek, a betegség kifejlődik. Egyébként úgy terjed, hogy a halak lenyelik a baktériumokat, pl. amikor elfogyasztják egy elkapott egyed tetemét.
• Kezelés: A tuberkulózisban szenvedő halakat az akváriumtulajdonosok nem tudják megfelelően kezelni. De egyet meg kell tenniük: azonnal el kell különíteni a gyanús tüneteket mutató egyedeket, és el kell távolítani a tetemeket is, nehogy a többi hal felfalja őket és megfertőződjenek. Egy szakállatorvos, aki a halak betegségeire specializálódott, esetleg megpróbálkozhat valamilyen antibiotikum és szulfamid alapú gyógyszerre, de felesleges.
Ha halaink tuberkulózissal fertőződnek, nincs más választásunk, mint elpusztítani a beteg halakat, kidobni a növényzetet és a földet és fertőtleníteni az akváriumot újratelepítés előtt.
A beteg halak elkülönítése és folyamatos megfigyelése
Ha valamilyen betegség megtámadja az összes halunkat vagy azok egy részét, akkor az egész akváriumot kezelni kell.
De vannak olyan jellegzetes betegségek, melyek csak bizonyos fajokat támadnak meg. És léteznek olyan gyengébben fertőző betegségek is, melyek csak a leggyengébb halakat érintik. Ilyen esetekben célzott kezelést kel alkalmazni. Kifejezetten a beteg halak kezelésére berendezett, mintegy kórházként működő másik medencébe kell elkülöníteni az érintetteket. Akkor is ajánlatos elkülöníteni a gondozást igénylő halakat, ha olyan kezelését alkalmazunk, mely árt a növényeknek (pl. réztartalmú készítmények) vagy a hasznos baktériumoknak (pl. antibiotikumok).
A „kórházakvárium"
Szereljük tel a medencét szűrőberendezéssel, fűtéssel és világítással. Ha antibiotikumos kezelést akarunk alkalmazni, használjunk levegőporlasztót is, hogy jó legyen az oxigénellátás. A kórházakváriumba ne kerüljön se homok, se növény, mert ezek jó rejtekhelyei lehetnek ártalmas mikroorganizmusoknak, s akadályozzák a hulladékok kiszippantását. A kórházakvárium vizét rendszeresen cserélni kell. Sajnos a vízben élő hasznos baktériumok, melyek fontos szerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában, tönkremennek a vízbe került gyógyszerektől: ha tehát fenn akarjuk tartani a megfelelő vízminőséget, szükség van a rendszeres vízcserére.
A lábadozás:
A halakat természetesen addig kell a kórházmedencében tartani, míg teljesen tünetmentesek nem lesznek. A gyógykúra után adjunk még két hetet a halaknak, és csak akkor tegyük vissza őket a közös akváriumba, ha ez alatt nincs semmilyen gyanús tünetük. Ilyen hosszú lábadozás után már kevés az esélye annak, hogy visszaessenek. Gyógyszeres kezelések után a halak rosszul esznek. Várjuk meg, amíg megint megjön az étvágyuk, és csak akkor helyezzük vissza őket a többi hal közé. Egy kis vitaminkúra sem árt a gyógyszeres kezelések után.
A betegségek megelőzése:
Láttuk, hogy az akváriumban uralkodó életkörülmények hatással vannak a halak általános állapotára és arra, hogy mennyire fogékonyak a betegségekre. Ezért olyan körülményeket kell teremteni az akváriumban, hogy az ugyanúgy megfeleljen a halak szükségleteinek, mintha eredeti természetes környezetükben élnének. Ezen kívül természetesen be kell tartani bizonyos higiéniai szabályokat. Közös akváriumban arra is gondolni kell, hogy soha ne vigyünk be új halakat előzetes megfigyelés nélkül, ami természetesen egy „karanténban" azaz egy mellékakváriumban történik.
Alkalmazkodjunk a lakók életfeltételeihez:
Halaink akkor lesznek egészségesek, ha megfelelő életfeltételeket biztosítunk a számukra. A legfontosabb feltétel a víz jó minősége. Ha a vízminőség eltér attól, ami a halainknak megfelel, akkor az általános állapotuk romlani fog. Olyan körülményeket kell fenntartani, hogy a víz tisztasága, hőmérséklete és kémiai összetétele ne változzon, és mindig megfeleljen az akváriumban lakók életszükségleteinek. Az egészség megőrzéséhez hozzátartozik a táplálkozás is: az étrendnek is alkalmazkodnia kell – mennyiségben és minőségben egyaránt – az akvárium lakóinak igényeihez.
Higiénia:
Különös figyelmet kell fordítani minden olyan mozzanatra, mely az akvárium karbantartásával kapcsolatos. Mindig mossuk meg a kezünket, mielőtt bármilyen akváriummal kapcsolatos munkába belekezdenénk. Fertőtlenítsünk minden eszközt, amivel benyúlunk az akváriumba, különösen, ha több akváriumunk van. Higított hipóban nagyon jó eredménnyel sterilizálhatjuk az eszközeinket. Soha ne tegyünk át egyik akváriumból a másikba egy dekorációt tisztítás, és öblítés nélkül fontos hogy, mielőtt az új helyére tesszük, minden rárakódott fölösleges anyagot eltávolítsunk róla, nehogy valami fertőzést vigyünk át egyik medencéből a másikba.
A karantén:
Minden új jövevényt helyezzünk legalább két hétre karanténba. A karanténmedence hasonló a kórházakváriumhoz, csak a vize más, ugyanis annak a közös akvárium vizével azonosnak kell lennie. Az elkülönítve tartott új halakat jól meg kell figyelni, naponta többször is érdemes rájuk nézni, mert így könnyebb lesz felfedezni az esetleges problémákat, s csak ha nem észlelünk rajtuk semmi rendellenességet, mozgászavart vagy betegséget akkor tegyük őket a közös akváriumba. Az új növényeknek is lehetnek nemkívánatos lakóik, ezért fertőtlenítőanyagot tartalmazó fürdőbe kell meríteni minden új növényt mielőtt az akváriumba telepítenénk azokat. Az akvarista-szaküzletekben kapható kálitimsóból egy liter vízhez egy evőkanállal tegyünk, s hagyjuk ebben az oldatban a növényeket egy órán keresztül. Utána nyugodtan elhelyezhetjük őket az akváriumban.
Atudás megosztása nem lehetőség! Kötelesség!!!
2. blogbejegyzés Csigák, Halak, KétéltűekMintegy két héttel ezelőtt egy hazai nagykerben futottam össze a Brotia pagodula fajba tartozó csigákkal, amikből egy nagyobb tétellel tértem is haza. Meglehetősen ritkán forgalmazott elevenszülő faj, amely kizárólag Thaiföld és Myanmar határfolyójában a Moei-ben él vadon. Bizar küllemű, kiemelkedésekkel tartkított házú elevenszülő faj, amely egyszerre meglehetősen kevés (gyakran csak 1-2) utódot szül. Alapvetően alga illetve detritusz fogyasztók, de nálam a lemezes haltápokkal szemben is érdeklődést mutatnak. Meglehetősen nagyra növő faj, 2-2,5év alatt akár 5-5,5centi hosszú házat is növeszthetnek. A talajba egyáltalán nem ássák be magukat, inkább kövezésen, az akvárium berendezésein tartózkodnak. Folyami életmódjukból adódóan oxigéndús vizet igényelnek.
Egy másik jelenleg Európa szerte felkapott újdonság az Electric Blue Ramirezi, amelyből helyet kapott nálam is néhány egyed. A halak nem színezetettek, örökítik a küllemüket, noha állítólagos ázsiai eredete a variánsnak némi gyanakvásra adhat okot. Természetüket, viselkedésüket tekintve szinte teljesen megegyeznek az alapfajjal, tenyésztésük során állítólag még jobban figyelni kell a vízértékekre. Az ivarok megkülönböztetése náluk nehezebb, az úszók szélének színezete, a test alakja, mérete segíthet. A már ivarérett egyedek szemgyűrűje vérvörös, ami a homogén kék színezettel kellemes kontrasztot ad. A test kék árnyalata nagyban függ a megvilágítástól, a legszebbek félhomályban vagy a reggeli órákban, míg kifogás közben egészen ezüstös szürkék. A képeim technikai okokból sajnos közel sem tudják visszaadni azt a sötét, mélykék színezetet amit kevesebb megvilágítás mellett mutatnak.
Az akvarisztikai divat sajátossága, hogy amíg egyes apró halak 5-7 eurót is megérnek a vásárlóiknak és keresik őket, addíg akár hasonlóan szép fajokért az 1-1, eurós árat sem fizetik meg. Utóbbira példány az a delfinsügér csapat, amelyet még a nyár elején hozattam csehországból. Nem a nagy Malawi tavi C. moorii, hanem a kisnövésű dél-amerikai Krobia itanyi Delfinsügérről van szó. Az ígért 5-6 centis helyett sikerült 1,5-2centis ivadékokat kifognom, amelyek mostanra érték el azt a méretet, hogy a nemek megkülönböztethetőek, a párok kezdenek kivállni a csapatból. A hímek torokrésze egyre narancsosabb, a nőstények oldalcsíkja egyre gyakrabban szűnik meg, mindössze egy foltot hagyva a test közepén, hogy aztán az akvarista legkisebb közeledésére-fényképezési próbálkozására visszaváltsanak azonnal, a nikaraguai sügérhez hasonló mintára.
Apropó a jövő héttől valószínű, hogy a valódi Hypsophrys nicaraguensisekből is lesz egy fiatal csapatom.
A másik színes, de túlságosan kis csapatban tartva agresszív természete miatt mellőzött, noha nagyon szapora szájköltő hal a Haplochromis nyererei, amelynek Ruti Island változatát egy kolléga kérésére nevelgetem, illetve próbálom több-kevesebb sikerrel értékesíteni. A hímek gyönyörűek, de 350 literben is a 60fős csapatból legfeljebb 3-4 tündököl egyszerre, majd azokat kifogva órákon belül átveszik a helyüket ugyanakkora, azonos színezetű halak, amelyeket az ember korábban észre sem vett a nőstények tömegében.
Szájköltőknél maradva egyik nagy kedvenceim az afrikai folyami Pseudocrenilabrus fajok, amelyekből ismét sikerült mind a hármat összegyűjtenem. A törpe multicolorból egy meglehetősen népes csapatot, a nagyon színes hímű, hosszú úszós nicholsit és a sárgás philander, dispersus alfajából szintén jópár egyedet. A philander philandert, illetve az újabban csak Pseudocrenilabrus sp. Victoriae, korábban Ps. multicolor Victoriae -t egy német tenyésztő kínálta a napokban, remélem mielőbb velük is gazdagodhat az állományom.
A Pseudocrenilabrusok, holott ideális szájköltő sügérek egy olyan, kis méretű akváriumba is, ahová Malawi Mbuna vagy Tanganyika tavi fajokat rakni (néhány csigasügér kivételével) még nem szerencsés. Ugyanakkor mivel rendkívül szaporák, és ennek ellenére nem keresettek, a tenyésztők nem szívesen foglalkoznak velük(az eladásuk problémáit Lukács Laci bácsi a sugerfold.hu oldalon közölt cikkében nagyon szemléletesen fogalmazza meg).
Egy alkalommal a nyár folyamán már sikerült hozzájutnom néhány Fehér /"Pearl White" almacsigához, viszont figyelmetlenül árúba bocsájtva, mire észre vettem a hibát, csak 1 egyedem maradt meg saját részre, ehhez rendeltem a minap további példányokat. A fehér almacsiga név valójában egy olyan erősen áttetsző házú variánst takar, mint a kék almacsiga, amelynek a kékes testszíne tűnik át a házon, itt viszont az állat sárgás-vajszínű bőre az ami látható. Ennek megfelelően, mivel a valódi sárga almacsigákkal ellentétben nem a házuk színes, inkább csak vajszínű példányokkal találkozni, amelyek külleme nagyban függ a megvilágítás erősségétől és annak szögétől.
A fehér csigákkal együtt kértem Mexikói axolotlokat is, viszont nem a hazánkban gyakori fehér, fekete szemű típust, hanem Golden Albínókat. Ezek bőre sárgásabb, csillogóbb és szemük piros. Arról, hogy mindez táplálkozásban vagy tájékozódásban akadályozza e őket, kihat e valamiképp a viselkedésükre, egyelőre nincs tudomásom.
3. blogbejegyzés Neolamprologus BrichardiNeolamprologus Brichardi
Helianthus kontra Fulwe Rock
Két család, ahogy én látom őket.
Ezek a halak nem új keletűek, a hazai akvarisztika régóta ismeri őket, bár az utóbbi 20 évben a sügér bummal, új színváltozatok jelentek meg, más és más megkülönböztető névvel ellátva őket.
2009-ben hosszú elhatározás után én is beszereztem őket. Helyet kellett nekik biztosítani, és sok küzdelem után mind a két családból megmaradt egy hím és két nőstény.
A Fulwe Rock család külön medencét kapott. 100 liter, kövek és növények között gond nélküli életük lett, amit igyekeztek is meghálálni a család számának sokasításával. Arról ők gondoskodtak, hogy terveimet újabb faj betelepítésével megakadályozzák, minden átrendezés ellenére. A Juliodchromis transcriptus-ok eleinte derekasan állták a sarat, kis fogaikkal védve magukat, de aztán eljött a pillanat amikor úgy döntöttek hogy másik medencét kérnek.
A család megvédve birtokát folytatta, alkoss és család nagy lesz elv alkalmazását immár újra háborítatlan körülmények között.
Viselkedésükben szinte semmi extra. Ikráznak, védik az ivadékokat (nincs kitől), és az ivadékok, ahogy nőnek és cseperednek, úgy járják be az akváriumot széltében hosszában.
A felnőttek közelükben úszkálnak szétszóródva az egész akvárium területén.
Mondhatni általános bölcsőszájú hal viselkedését mutatják.
A Helianthus családnak mostoha élet jutott, bekerültek a 300 literes társas akváriumba, ahol újaknak számítottak. Minden darab szikláért küzdeniük kellett. Ráadásul mikor valamire jutottak volna, egy galád kéz benyúlt, és egy picit mindig átrendezte a környezet. (Sajnos, volt hogy a háttér mögé beúszott J. regani ifjoncok kiszabadítása miatt át kellett mozgatni az egész akváriumot, és ez mindig pont akkor történt mikor ők a család sokasításán fáradoztak a homokba ásott, kövekkel takart gödrökben .)
Folytatták küzdelmüket nem adták fel. Szaporodni kell, muszáj, ez a génjeikbe írt törvény. Védték területüket és próbálták a családot naggyá tenni. A két nőstény újra ikrázott. Az első igazán eredményes ikrázásból megmaradt pár-pár darab ivadék. Védték őket annak ellenére, hogy időnként az ancistrusok beszabadultak búvóhelyükre. Hogy mi történt a kövek alatt azt nem lehet tudni, mindenesetre az ivadékok alacsony számából következtetni lehet, ott nem algát kerestek.
Jött a következő ikrázás. A nőstények valahogy mindig együtt ikráztak, két fészekbe, kb. két-három nap, esetleg egy hét eltéréssel, rejtve minden élő szeme elől. Ebből az ívásból már több ivadék maradt meg. A kolónia létszáma immár három felnőtt, az öt ivadék után újabb 10-15 db kis testvérrel gyarapodott. Érdekes, ahogy egymást is helyre igazítva folyamatosan védik a területüket. Bár méretileg fele akkorák mint a J. reganik, de a helyigényük már a kétszeresére nőtt. Kezdett kialakulni egy hatékony védelemi rendszer.
A képzeletbeli piramis csúcsán a három felnőtt foglalja el a helyet. A nagyobb halaknak neki mennek és elkergetik őket. Méret nem számít. Ha meg az idegen zokon veszi, még eltudnak bújni a kövek alá. Alattuk az öt folyamatosan növekvő testvér kapott megbízatást, védjék a terület határokat és a kisebb testvéreket. Ezt derekasan el is látták. Folyamatosan cirkáltak a terület határai között. Apró fogaikkal oda-oda kaptak a kétszer nagyobb halaknak is, megijesztve és így elkergetve őket. A felnőttek szemeitől kisérve védték a klán területét és a testvéreiket, ez a viselkedés kb. 2 cm-es méretnél kezdődött el. És eljött a következő ikrázás ideje. Az ikrák kelési aránya valahogy egyre jobb lett. Ennél az ikrázásnál már kb. 30-30 ivadék maradt meg, a pár nap eltérés most is láthatóvá vált. A legidősebb testvérek közben újabb feladatokat is kaptak. Már nem csak a család területét őrizték, hanem a fészek
karbantartásával, és picik terelgetésével is meg lettek bízva. Felügyelik az étkezést, hordják a homok szemcséket, amelyek fészekbe gurulnak. Az érdekesség az volt amikor a két szinte azonos korosztály először találkozott. Mintha a dominanciát próbálták volna eldönteni. Szemmel láthatóan kis torzsalkodás volt közöttük, ami egy -két nap múlásával megszűnt. Ezután már csak a szokásos kisebb belharcokat lehetett megfigyelni náluk.
A középső testvérek pedig folyamatosan cirkálnak immár a határokon belül. A sok kis hal nagy halat győz, elvet ismerik, már kívülről tudják, de még nem alkalmazzák. A piramis tovább nőtt. A harc terhe egyre láthatóbban megoszlik, minden nappal, ahogy nőnek és gyarapodnak. A család bár késve érkezett, kitartással, kemény harccal kivívta a jogot, hogy szaporodni tudjon. A társas akvárium aljzatának immár közel felét birtokolják egy harminc centiméteres sávban. Mára már közel háromszor akkora területet vívtak ki maguknak, mint tó testvéreik a J. reganik, és már nem csak a talaj szintjén, hanem emelkedve a vízfelszín magassága felé. Ezáltal nem csak családi, hanem területi piramist is létrehoztak, kihasználva a tereptárgyakat.
A védelem lehet mondani körkörös. Elöl a frontvonalon az első sorban és a piramiscsúcsán a szülők, alattuk a 3 nagytestvér, míg hátul kettő őrzi a rendet. A középső testvérek úszkálnak a védett területen. Amikor egy nagyobb testű hal közeledik sokszor látni, hogy egyszerre két felnőtt is rámozdul. Érdekes hogy simán odébb úsznak, nem tiltakoznak a területüket védők ellen, annak ellenére, hogy a menekülők kétszer –háromszor nagyobbak.
Általában, mint kis nyílhegyek a fejükkel a külvilág felé, apró fogaikkal harcra készen foglalják el őrhelyeiket. 2,5 cm-es nagyságnál megfigyelhető amint a terület határokon is belemarnak a gyanútlan ott úszkáló halakba. Ennél a méretnél már meglehetett figyelni ahogy például a 12 cm halaknak is neki mennek minden félelem nélkül. Komoly sebeket nem okoznak sem ők, sem a felnőttek de ahhoz kellő erőt felmutatnak, hogy a kellő tiszteletük meg legyen.
Mi a szembetűnő a két család viselkedése között?
A Fulwe család békésen úszik az ivadékokkal a területükön. Nincs harc, nincs küzdelem. Az ivadékok egymás mellett nőnek fel, szemlátomást csak saját magukkal foglalkoznak. Az élelem megszerzése nem okoz gondot, mivel nincs ellenség a közelben. A családi ivadékgondozásból semmit nem lehet látni, csak annyit hogy egy hím és két nőstény békében él és sok ivadék úszkál körülöttük. Ami látható, a bölcsőszájú halak általános viselkedése annyi különbséggel, hogy a felnövő ivadékokat nem űzik. A területvédésük egyértelműen megnyilvánult mikor a J. trancriptusokat szinte kiűzték a medencéből. A 100 literes akváriumot egy az egyben kisajátították. Sem az átrendezés, sem az ivadékok számának csökkentése nem használt, senkit nem tűrtek meg maguk mellett, a területüket féltve őrizték. A növendékek sokszor agresszívabban vették ki a részüket a betolakodók elleni küzdelemből, mint maguk a felnőttek. Miután egyeduralkodókká váltak az akváriumban minden családias viselkedés eltűnt. Az ivadékok szétszóródva békésen úszkálnak a medencében.
Helianthus család a kemény utat járja. Mindenért küzdeni kell. Az élelemért a területért, védeni kell az ikrázó helyet, az ikrát, az ivadékokat. Állandóan készenlétben vannak egy percnyi megállás nélkül. Az ancistrusok és a többi hal is megtanulta már hogy elkerüljék a környéket. Bár be-betévednek, de néhány apró tűhegyes fog jobb belátásra készteti őket.
Ami igazán látványos náluk a család kialakulása és viselkedése. A külön akváriumban tartott halaknál családi ivadékgondozásból semmit nem lehet látni, mint a „Fulwe rock” család is mutatja. De ha lehetőség van rá, kapnak esélyt, akkor bemutatják milyen is a családi ivadékgondozás.
Mind a két család viselkedésében látható hogy maximálisan igyekeznek a szükséges területet biztosítani, ezt tartásuknál mindenképpen figyelembe kell venni. Nem érik be egy kis területtel. A terület határait folyamatosan növelik. A helianthusok viselkedésében egyre inkább nyomon követhető a terület foglalás mechanizmusa. Mostanában lehet látni, hogy a hím egy nőstény kíséretében a határon kívül portyázik, majd időről-időre visszavonulnak a határok mögé. Ez arra mutat hogy újabb területeket szeretnének elfoglalni.
Aki szeretné megfigyelni őket, azoknak bátran ajánlom.
Tartásuknál azt kell eldönteni mi a cél.
Nagyobb akváriumot igényelnek, bár méretük miatt kis akváriumban, 50-60 literben is tarthatók,
Szaporításhoz, tenyésztéshez elég egy ekkora akvárium, leikráznak, de a növekvő ivadékoknak kicsi lesz az akvárium. Itt az ivadékok elvétele gyakorlatilag kötelező.
Egy nagyobb 100 literes akvárium már alkalmas arra is, hogy felneveljék a piciket együtt maradjon a család, de természetesen itt is szükséges az ivadékok számának a kezelése. Egy ekkora akváriumot is teljesen kisajátítanak, és minden későbbi betelepítési kísérletre készek nemmel válaszolni, kiűzve, terrorizálva a jövevényeket. Amennyiben az ivadékok elvételre kerülnek akkor is kérdéses hogy megtürnek-e más lakótársat maguk mellett. Ahoz hogy erre esély legyen, tereptárgyakkal történő akvárium szétválasztás szükséges .
A viselkedés megfigyeléséhez már egy kellően nagy méretű akváriumot javaslok. Itt minden gond nélkül bemutatják a családi ivadékgondozást, örömet és sok megfigyelési lehetőséget szerezve a velük foglalkozónak.
Fontos a megfelelő alapterület, amire mindenképpen figyelni kell az akvárium kiválasztásánál. Nálam az alapterület 120*50 cm. Ebből ők lekötnek maguknak megközelítőleg 25-30 centimétert, 50-60 cm-t hosszúságban. Összehasonlításképpen írom csak, a Julidochromis reganik kétszer akkorák, (nálam kb. 12-13 cm hosszúak) és négyen alkotnak egy kis csapatot. Terület igényük mindössze kb. 20*25 cm-s alapterület, ellentétben a N. helianthusokkal akik 6-7 cm hosszúak 30*60 cm–es területet foglalnak el és keveslik.
Amennyiben más ikrázó fajt is szeretnénk tartani az akváriumban minimum 80-100 cm hosszú akváriumot javaslok kellő mélységgel ami kb. 40 cm legyen. Ennél kisebb akvárium esetében számolni kell azzal, hogy a kolónia kialakulása után kisajátítják az akváriumot.
A százliteres akváriumot nálam teljesen kisajátították. Hiába rendeztem át, a jövevényeket (azok is tanganyikai sügérek voltak) folyamatosan üldözték hogy végül kikellett venni őket.
Ez természetesen egy háromszázas akváriumnál is előfordulhat amennyiben hagyjuk hogy a kolónia száma elérje azt a számot.
Ha a betelepítés során ők az elsők egy kis akváriumban, az első ikrázás után szinte semmilyen más halat nem tűrnek már meg maguk mellett.
Természetesen nagyobb akvárium esetében is amennyiben nem szeretnénk megfigyelni őket megoldható a gumicsővel történő ivadék leszívás vagy a hálóval történő lehalászás. Ebben az esetben célszerű megvárni a kb. három hetes kort.
Meghálálják a tereptárgyakat, köveket, sziklákat, ami alól a homokot kihordják átrendezve igényeiknek megfelelően a területet. A növényeket nem bántják, nem tépik, de ha a növény környékével van tervük, akkor képesek minden szem homokot kihordani a növény gyökerei közül. Talajnak apró szemű homok az ideális számukra.
Keményvizet igényelnek, mint minden Tanganyika tavi sügér, és hozzá erős szűrést. A rendszeres vízcserét meghálálják, ami legalább a kéthetenkénti 30 %-t jelentsen. A víz hőmérséklete 23-26 fok között ideális számukra.
Kifejlett méretük akár 12 cm is lehet.
Vásárlásuknál érdemes hat darabot venni, mivel a nemek ivadék korban nem megkülönböztethetők. Felnőtt állatoknál a hímek nagyobbak és a fejük markánsabb, úszóik sugara nagyobb. Fel kel készülni arra, hogy a végén csak egy pár marad az akváriumban vagy egy kis csapat, egy hím két nőstény.
Ez érdekes kettősség annak ismeretében, hogy családban élnek. Olybá tűnik, mintha azt az elvet követnék, csak az én vérem maradhat majd a közelemben a testvéremé nem. Viszont a család kialakulása után már megtűrik az ivadékokat is akár több generáción keresztül is. Eredeti élőhelyükön több ezer fős kolóniákban élnek, pár száz négyzetméternyi területeket birtokolva. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy nagy területet képesek biztosítani maguknak, és apró méretük , karcsú testalkatuk csalóka lehet. A terület nagyságával nagymértékben csökkenthető az agressziójuk egy kialakult kolónia esetén. Evvel mindenképpen érdemes számolni.
Mint ezek a példák is mutatják, lehet őket külön, és társas akváriumban is tartani, de mind a két esetben más magatartást figyelhet meg majd az őket gondozó akvarista.
Sok sikert kívánok mindenkinek, aki arra vállalkozik, hogy tartja és megfigyeli őket. Biztosan állíthatom, nem fogja megbánni.
Felhasznált irodalom:
Lukács László -Sinkó Gábor : Tanganyika- és a Malawi tó sügérvilága II.
4. blogbejegyzés Történetem Engedjétek meg hogy megosszam veletek,hogyan szerettem bele ezekbe a csodálatoa élőlényekbe.Kb 4 éve vagyok eggyüt a feleségemmel,volt egy álmom,hogy legyen egy akváriumom.nem származom valami gazdag családból,de képzeljétek karácsonyra kaptam egy teljesen felszerelt akváriumot 60 literest ,tele szép békéshalakkal.Ugye tudatlan voltam kezdő lévén eggyik nap azt vettem észre hogy ereszt az aksim.elfolyt az összes víz,kimentettem a halakat,én voltam a hibás mert nem raktam az aksi alá hungarocelt és egy ködarab elrepesztette.Hát rohantam mindenhova míg nem a szomszédos faluban van egy lomis barátom,nála pont volt egy 200 literes aksi teljesen felszerelve.10000 ft eladta nekem.Megmondom őszintén nem értettem a békés halakhoz,mindig baj volt,zavaros víz,elhullás,verekedés,és ezáltal inkább válltottam a sügerekre.Na volt ott is minden fajta,mindenféle tavakból származóak,malawi,tanganyika.Sokáig megvoltak,tapasztalatokt gyűjtögettem innen onnan,maga az élettől is ahogy viselkednek.De döntöttem most egy 500 literes aksit tartok fent,szerintem elég jó technikával,kétfajta tropheus fajjal.Hát ez az én történetem. remélem nem untattam vele senkit. további jó halazást:üdv BUTTHA
5. blogbejegyzés Lamprologus brichardi POLL, 1974Subphylum Gnathostomata (àllkapocsos állatok) - Classis Osteichthyes (Csonthalak) - Subclassis Actinopterygii (Sugaras úszójúak) - Teleostei (Igazi/magasabb rendü Csonthalak) - Supraordo Acanthopterygii (Tüskés úszójúak) - Ordo Perciformes (Sügérszerüek/félék) - Subordo Percoidei (Sügér rokonok) - Familia Cichlidae (Buntbarsche) Diszsügérek - Genus Lamprologus
Species
Lamprologus brichardi POLL, 1974 (Prinzessin von Burundi oder Feenbarsch)
Ez a hal nemcsak a csodálatos szinezetével megnyerö, hanem az elegáns kinézetével is. Az arisztokratikus megjelenése miatt joggal kapta a „ Burundi Hercegnöje“ elnevezést. Erösen a sziklás régiókhoz a Tanganyika tóhoz kötödött. Elösször ezt a halat 1952 -ben mint Lamprologus savoryi elongatus -ként irták le. Ez a tudományos név, összetétel két faj nevéböl, a Lamprologus elongatus és a Lamprologus savoryi. A lehetséges félre értések elkerülése végett a nomenklatúrában, 1974 -ben a Belga ichtiológus, Prof. Poll egy átvizsgálást hajtott végre és ezt a halat egy önálló fajjá Lamprologus brichardi -ra (fel)emelte.
Lamprologus brichardi egy vadászterületet alapitó hal, aki tartósan párocskában együtt él. A szülök intenziv ivadék gondozók. Gyakran több generációk egyidejüleg nönek fel, a nélkül, hogy konfliktusok, összeütközések lennének. Megfigyelték, hogy a nagyobb testvérek az ivadék gondozásban részt vesznek, és a kisebbik testvéreiket segitik. Egy sziklás/köves meredek partra emlékeztetö berendezése az akváriumnak, számos barlangokkal és résekkel az alapfeltétele a sikeres tartásához a Lamprologus brichardi -nak.
Rokon fajok: Lamprologus compressiceps; Lamprologus leleupi;
Elterjedése: A Tanganyika tó, sziklás részéhez kötödött.
Nagyság: Ùgy (kb.) 8 cm -ig.
Nemi különbség: Alig látható, az öregebb himeknek gyakran egy kis zsir púp van a fejükön.
Tartás és tenyésztés: Általában békés hal, de az ivási idöszakban területet elfoglal amit agresszivan megvédelmez. Vizhömérséklet nem 25° C alatt, pH érték 7,0; felett. A viz középkemény - kemény. Az akváriumot kö/szikla felépitésekkel berendezni. A növényeket kitúrás ellen védeni. A tenyésztése, ha a körülmények megfelelnek nem nehéz. Ivadék gondozóak. A nöstény lerak 200 sötétpiros tojásokat a barlang tetejére. Az ivadékok kibújnak a 3. napon és 9 nappal késöbb szabadon úsznak.
Táplálék: Az élelem felvételnél válogatós, de nem erös evö. Egyértelmüen kis élö eleséget elönyben részesit, mint artemia, Cyclops, vizibolhák, szúró -és bokorszúnyoglárvákat. Száraz eleséget a legtöbb esetben nem szivesen fogadnak el.
Quelle: AQUARIENFISCHE zweite Auflage, 1990; Text von Ivan Petrovický, Ins Deutsche übertragen von Jürgen Ostmeyer, Bearbeitung der deutschsprachigen Ausgabe von Klaus Wilkerling; 1990 Aventinum, Praha. (1. Auflage Artia, Praha 1982 ) Megjegyzések: A Horn - Zsilinszky Akvarisztikában egy jó leirás olvasható a fajról.
6. blogbejegyzés Julidochromis ornatusJulidochromis ornatus (BOULENGER, 1898) - Cichlidae (Buntbarsche) Diszsügérek
A Tanganyika medencét egy kiterjedt széleskörü vizrendszer látja el. A hömérséklet a viz felületén ugy 27 - 29° C között mozog, a viz kemény; egy pH-reakcióval ugy 8,5 - 9,2. Ahol Julidochromis ornatus él ott szorosan összekötött a köves és sziklás meredek part, a barlangokkal, résekkel, és kiugró sziklákkal.
Az eredetére/származására okvetlenül tekintettel kell lenni, és az akvárium berendezésénél számos búvó illetöleg rejtekhelyekröl gondoskodni. Üreges tégla, feltört virágcserepek, kókusz héjak, és megfelelöen egymásra rakott közetett tudunk erre a célra használni. A felnött halak élet és vadász területet alapitanak és igy itt találnak állandó tartóssággal a párok egymásra. Egymás között rendkivüli módon agresszivak tudnak lenni. Csak kevés killátás van, válogatás nélkül (vaktában) felnött párokat vagy csapatot egymáshoz tenni. A legjobban hagy az ember egy pár fiatal állatott egymással felnöni. Akkor képzödik egy relativ megerösödött struktúra, kifejezett rang szerinti sorrenddel, ahol minden hal a saját helyét ismeri. Aki ebbe a felépitésbe új halakat beletesz, a beilleszkedés csak ritkán sikerül. A legtöbb esetben megharapdálják és a halál fellépésséig támadják a halakat.
Ugyanezek a problémák lépnek fel, ha a megszokott környezetét a Julidochromis ornatus; -nak váratlanul (hirtelen) megváltoztatjuk. Adott körülmények között megtörténhet, hogy életveszélyes veszekedések (harcok, viaskodások) törnek ki a párok között, akik ez elött egymással nagyon jól harmonizálódtak. Itt kell e -miatt attól figyelmeztetni, hogy "tenyész párt" beszerezzünk. Nincs semmilyen garancia arra, hogy a párocskák akik egy hosszabb idön keresztül sikeresen felneveltek, átköltöztetésnél egy másik akváriumba feltétlenül (ismételten) egymáshoz találjanak.
Nagy akváriumokban köves és sziklás karakterrel tudjuk öket más rokon fajokkal együtt tartani, akik viselkedése hasonló: Julidochromis regani 10 cm; Julidochromis dickfeldi 10 cm; Julidochromis marlieri 10 cm; és Julidochromis transcriptus 10 cm.
Arra való tekintettel, hogy az Ichthyofauna (ichtio állatvilága) a Tanganyika tónak egyedül álló, és ez a tó egy nagy természeti laboratóriumot képez, a kommerciális (gazdasági célú) halfogást törvény által korlátozták.
Elterjedése: Tanganyika tó;
Nagyság: 8 cm -ig;
Nemi különbség: nem felismerhetö;
Tartás és tenyésztés: feltétlenül elönybe részesit, középkemény és gyengén alkálikusan reagáló vizet. Vizhömérséklet 25 - 27° C. Vizcsere legalább (minimum) minden 14 napban 1/3 rész(e). Jó oxigén ellátás szükséges. Medence (50 litertöl) okvetlenül számos kövezet fellépitésekkel ellátni. Barlang ivó. A nöstény rak a hassal felfelé ugy 20 - 50 tojást a barlang tetejére. Gondozzák az ivadékokat, de ami az utódok szabad úszása után nem nagyon intenziv. Kibújnak 2 - 3 nap után, szabadon úsznak a 8. napon.
Táplálék: kis élö eleség, száraz eleséget is elfogadnak;
Quelle: AQUARIENFISCHE zweite Auflage, 1990; Text von Ivan Petrovický, Ins Deutsche übertragen von Jürgen Ostmeyer, Bearbeitung der deutschsprachigen Ausgabe von Klaus Wilkerling; 1990 Aventinum, Praha. (1. Auflage Artia, Praha 1982 )
Prof. Sterba irja: Julidochromis; (BOULENGER, 1898) nemzetség; Relativ kicsi, hosszan nyújtott, tüske (orsó) formájú diszsügérek. Ez a Julidochromis; nemzetség; a Chalinochromis, Lamprologus, és Telmatochromis, nemzetségekkel közeli ronkonságban van. Barlang ivók. A nemzetség kizárólag a sziklás ( Litoral) parti oldal résekben a Tanganyika tóban él. 5 fajt ismerünk.
Egy biztos különbségtétel a nemeknél csakis a nemi szemölcs alapján, röviddel az ikrázás elött lehetséges. Gondozása és tenyésztése kemény kissé alkálikus vizben, 22 - 25° C. A faj szivesen(akarattal) szaporodik. Barlang ivó, szülöi család. Az ivadékgondozása kiterjed az ikrákra (20 - 50, maximal 100 tojás), de a fiatal halakra nem. Ezek elösször az élet területen(reviren) maradnak, és részben kapcsolatot(kontaktot) tartanak a barlang tetejével. Önkényesen összetett állatok, valamint olyanok akiket a megszokott környezetükböl át tettek, gyakran harapósak lesznek. A faj gyakran ikrázik pár heti idöközi eltolódással.
Julidochromis ornatus; elérhetö életkor, ca. 8 év van megadva;
|
|
|
|
|
Akik éppen csetelnek: karikaturista
| | |
Üzenőfal. Ne itt hirdess! |
|
Nemetpisti 19:03: Felhívnám mindazok figyelmét, akik még nem hallottak róla, hogy az üzenőfal nem piac, ne itt hirdessetek! Mindenféle eladó dolognak van megfelelő topikja, ahová a hirdetéseket várjuk.
halőrxxl 15:15: Ezekszerint ismét működik az üzenőfal..tegnap valamiért nem ment.
halőrxxl 15:13: jó?
admin3 12:17: töröltem.
Thor2 12:08: Hova tünt a börzés beszélgetés/vita?
admin3 17:16: fjudors!
Mi a baj?
fjudors 15:27: értem én, hogy az üzlet mindenek előtt való...nade kérem..olyan "cégek" hirdetésével kerül reklámozásra az oldal, aki nem tudják se egyenesen vágni az üveget, se méretre?a gaarancia csak reklámfogás, a számlát hirből sem ismerik?
admin3 07:02: Szia!
Kész. Írd be újra kérlek.
czethal 06:48: Moderátor urak! Kérem törölni a Szentpety Nano garn. akijához fűzött utóbbi hozzászólásomat. Valamilyen okból a vége cspa krix-krax és nem tudom korrigálni. Köszönöm
peetvagyok 16:09: george6, frissíts egyet, nekem sikerülni szokott 
| | |
|
