Hirdetés

 Jó, de mi az a T5, T8?

Ez nagyon egyszerű. T8: 26mm, T5: 16mm-es csőátmérő
Ezt az elsőre értelmetlennek tűnő számozást a fénycsövek átmérőjének kifejezésére használjuk. A T itt annyit jelent, hogy tubular, vagyis cső formájú, az átmérőt pedig angolosan inchben kapjuk meg, egynyolcaddal szorozva, vagyis a T8 az 8*1/8, azaz pontosan 1 hüvelyk lesz, ami (kis kerekítéssel élve) 26mm, T5 esetében pedig 5*1/8, azaz 5/8 hüvelyk, metrikusan 16mm. A régen mindenütt látott, vastag fénycsövek a 38,1mm-es T12-es csövek (minden híresztelés ellenére van pár nagy előnyük a vékonyhasú társaikkal szemben), valamint néhány vásárlót keserű tréfával űz a T5-től alig eltérő T4-es cső.
Bonyolítsuk ezt egy kicsit: A T8, az eddig nem említett T10 és a T12 közeli rokonok, fejelésük (vagyis a végük, a csatlakozásuk) egyezik, ezt a fejet hívjuk G13-nak. Ezen kívül a meghajtásuk, kezelésük is azonos. A T5 (és a hozzá szabványilag nem hasonló T4) szintén közeli rokonok, de G5-ös fejük révén már sejteni lehet, hogy eltérőek vastagabb testvéreiknél, viszont nemzetségen belül rögtön két, össze nem férő családdal.
A fejelésnél ismét térjünk ki a jelölésre, a szám immár metrikusan fejezi ki a két tüske távolságát, mm-ben..

 

És nekem melyik kell?

A fénycsövek megjelenése nagyjából az 1930-as évekre nyúlik vissza, ekkor jelentek meg az első, valóban használható modellek. Az évtizedek alatt a T12-esek sokáig gyakorlatilag egyeduralkodóak voltak, és a technológiai problémák megoldásával a T8-as csövek érkeztek meg, mintegy fajlagosan 10%-kal jobb hatásfokot adva (innen az eltérés: Ami T12-ben 20, illetve 40W, az T8-ban csak 18, illetve 36W),miközben a csövek kialakítása révén minden addigi előtét gond nélkül kezelte ezeket. Ezek a csövek a mai napig egyszerűen kezelhető, és mindennel kompatibilis, nem túl kényes jószágok, a szerelésükhöz akár bontott alkatrészek is elérhetőek és jók.
A T5-ös csövek..Nos, nem, azok nem az utóbbi évek termékei! Már 1950-ben léteztek ezek a "spagetti" csövek és talán mindenki ismeri a mini UV pénzvizsgálók és kempinglámpák révén ezeket: 4, 6, 8 és 13W-os méretben léteznek a mai napig. Az áttörést a cső működési elvének továbbgondolása, kiélezése és az új, UV-stabilabb porok kifejlesztése tette lehetővé, melynek révén a T8-as csöveket (elektronikus előtéttel üzemeltetve) ismét 10% hatásfok-javulással, és néhány egyéb járulékos paraméterrel sikerült javítani. De hogy ne legyen ez sem olyan egyszerű, cserébe a T5-ös csövek, kiélezett jószágok révén nagyon rosszul tűrik a nem megfelelő kezelést és bár anyaghasználatuk alig 40%-a a T8-as csöveknek, mégis helyenként drágábbak, rendszerszinten pedig kifejezetten.

 

Apropó: HE, vagy HO?

A T5-ös csöveknél rögtön két fogalom kerül figyelembe.

A HE rövidítés a High Efficiency, vagyis magas hatásfokú csövek jelölése. Ezek a csövek nyújtják a manapság kapható fénycsövek között a legjobb hatásfokot, vagyis adott megvilágítási igényt ezek segítségével lehet a legkisebb fogyasztással kiszolgálni.


 GE HE csöve, a jelölést itt nem rövidíti

Ezzel szemben a HO, vagyis High Output, magyarul magas fényintenzitású csöveknél az egységnyi hosszon produkált fénymennyiség a lehető legnagyobb, ami főleg korlátozott hely, vagy rendszerszinten olcsóbb bekerülés miatt lehet fontos tényező.

És gyorsan bonyolítsuk tovább: A HE és a HO csövek még nagyon közeli teljesítmény esetén sem kompatibilisek egymással! Tehát a jelzésekre figyelni kell, sajnos ezt sok világítástechnikai üzletben sem teszik meg a laikus vásárló helyett, és míg a jobb minőségű előtét el sem indul a neki nem megfelelő csővel, addig a gyengébb fajta nem hívja fel a figyelmet sehogyan sem, hogy valami nem jó, ott a gyakori csőcsere, vagy az elszenvedő előtét lehet már későn jel..

 

De mi az az előtét?

A fénycső bonyolult jószág. Bekapcsolás pillanatában szakadás, a gyújtás pillanatában rövidzár, amikor végre világít, akkor meg egy tökéletesen Ohmos fogyasztó.

Ez sorban azt jelenti, hogy amikor bekapcsoljuk, a csövön nem folyik áram, a hálózati 230V rendszerint nem is elég ahhoz, hogy átüsse a gáztöltetet a csőben. Amikor be akarjuk gyújtani a gyakorlatban melegkatódos csövet, akkor először felhevítjük a két végén lévő izzószálhoz hasonló katódot és ekkor az átütéséhez szükséges feszültség erősen lecsökken, így a gyújtás egyrészt egyszerűbb, másrészt kíméletesebb is. Ebben a pillanatban a cső úgy viselkedik, mint egy darab drót, vagyis rövidzár. Ha a gyújtás sikeres, akkor már egy izzóhoz hasonlóan tökéletes fogyasztó, egy apró hibával: Ha az áramát nem korlátozzuk le, akkor kiszalad a világból, azaz diszkrét hang- és fényjelenségek közepette elhalálozik.

Az előtét dolga ezeknek a jelenségeknek a megfelelő kezelése, hálózat- és csőbarát módon, valamint a cső számára állandő áramú (áramgenerátoros) ellátást nyújt. Egy igazi diplomata!

Amíg nem létezett korszerű elektronika, a fénycsövek kezelését úgynevezett induktív előtéttel 

Egy fojtótekercs

és parázsfénylámpás gyújtóval oldották meg. Előbbit a népi szakzsargon fojtótrafónak szokta nevezni, ami nem igazán helyes, mivel rendszerint nem trafó, hanem tekercs (bár egyes típusoknál szórótrafós a kialakítás). Ez az egyszerű eszköz a fent említett problémákat mind képes jól kezelni, ha a méretezése megfelelő és a csőnek nagyon kíméletes és emberöltőig tartó előtétje lehet, erre remek példa a régi Tungsram bakelitházas sorozata, a mai napig kiváló előtétek! sajnos a manapság kapható, anyagtakarékos társaikról ezt nem mondhatni el. A fojtótekercsek másik rákfenéje az, hogy a rájuk tekert sok réznek jelentős ellenállása van, ami veszteség formájában elmelegszik, egy 18W-os cső mellé például 3-4W veszteséget produkálva. Valamint, mivel tekercsek, induktív irányban eltolják a fázisszöget, amit régen minden lámpatestben azzal a bizonyos fázisjavítónak nevezett kondenzátorral kompenzáltak (sajnos ez a gyakorlat is erősen kiveszőben van).
A gyújtópatronnak nevezett kis, régebben fém, manapság műanyag (az embernek az az érzése, hogy ha lehetne, a fojtótekercs magját is műanyagból öntenék már) hengerbe ágyazott, sötétben világító, majd pattogó, villogó dolog feladata az, hogy amíg a cső szakadás, addig világítson, minek hatására egy bimetál odébbhajoljon benne, mely záródva és a katódokkal sorbakötve ekkor előfűtést végez, s a kihűlő, majd elváló fém révén, ebben a pillanatban a fojtótekercsen összeomló tér miatti önindukcióval a csövet átüsse, majd átütés után, mivel a parázsfény égési feszültsége a cső égési feszültsége alatt marad, a további üzemet ne zavarja ismételt gyújtással. Ugye, milyen egyszerű? :-)

Az elektronikus előtétekben a fenti folyamatok egyrészt nagy frekvencián zajlanak, amitől a T8-as csövek hatásfoka 10%-ot javul, másrészt a működtetés kiszámíthatóbb (ebből a T5 profitál igazán),

 
Egy minőségi elektronikus előtét


harmadrészt a cső nem produkálja az induktív előtéteknél ismert 100, majd a cső élete végefelé 50Hz-es villogást és a gyújtókra ekkor jellemző pattogós újragyújtást. Korszerű elektronika lévén, a veszteség rajta alig 1-2W, a fázisjavítás korszerűbb és bonyolultabb módon, csakúgy, mint a gyújtó, szintén benne van és a jobbakban a meglehetősen intelligens vezérlés miatt a cső egész élete során a lehető legoptimálisabban van kezelve, növekszik élettartama.
 Fentiek és a tömegtermelés folyománya,

Nem sokkal bonyolultabb egy olcsó kompaktnál..

hogy az ezelőtti mondat vége csak olyan előtétekre lesz igaz, melyek árcéduláján a szemöldökráncolóstól a hű..csináljon gyermeket kendig fog a ceruza, pláne, a fényerőt szabályozni képes modelleknél.

 

Próbáljuk összevetni akkor:

 

A T5 mellett szól, hogy korszerűbb és gazdagabb a választék belőle, mint a T8-as csövekből. Akár nagyobb fényáramra, akár jó hatásfokra van szükség, van belőle megfelelő. Élettartama akár 20.000 óra is lehet (évenként átlagosan 3600 órát világítunk). Hátránya, hogy mindez többe kerül kezdeti beruházásként, pláne, ha az élettartamot és a fényminőség állandóságát tartani szeretnénk és nem lehet megbecsülni, hogy mikorra fogja behozni a végeredményben többnyire kisebb fogyasztás.

A T8 bár koros, de nem idejétmúlt technológia, hatalmas előnye, hogy az első padláson kódorgó lámpatestből van hozzá minden, ami kell, és a legtöbb betekerhető kompakt fénycsőnél jobb hatásfokú lehet így is a végeredmény, akár 15.000 óra élettartammal. Valamint strapabíróbb, igénytelenebb az üzemeltetési körülményekre.

Hagyományos, induktív előtétet újonnan nem szabad már venni. Egyrészt a minőségük miatt, másrészt mert szó szerint ingyen dobálják az ember után selejtezéskor, korszerűsítés alkalmával. Ez, és egyszerűsége, üzembiztossága az előnye. Hátránya, hogy többet fűt el veszteségként és esetenként zúg, illetve aki érzékeny rá, annak a 100Hz-es villogása miatt nem alternatíva.

Elektronikus előtétből is csak a jobbat érdemes venni, ez átlagosan a 4-5.000Ft-os kategória: Ezek előnyei között valóban szerepel a hosszabb élettartamú cső, a kíméletes gyújtás és a stabil lámpaáram. A hátrányuk között szerepel a bonyolultságuk, ne várjunk tőlük olyan élettartamot, mint egy induktív előtéttől.

B. Gábor

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Bodoki Gábor

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 248 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top