Hirdetés

 

EGY 700 LITERES AKVÁRIUM HÁTFALAZÁSA

Több akváriumtípushoz készítettem már belsõ hátfalat, de igazán egyikkel sem voltam megelégedve. Elsõ kísérleteim perlites cementtel történtek, de a hátfalak veszélyesen nehezek voltak, az idõ múlásával a csipkézett, vékonyabb felületi részek töredeztek, egyszóval sohasem az volt, amit igazán szerettem volna.

Két éve ismét "növeltem" az akvárium méretét és úgy gondoltam, hogy az eddigi tapasztalatokra alapozva merõben más anyagokhoz nyúlok és megvalósítom azt a régi vágyam, hogy a medencében valóban a természeteshez leginkább közelítõ kialakítású tér legyen, ahol a vizuális élményt nem rombolja le a - mégoly fontos - szûrõberendezések, porlasztók és fûtõcsövek látványa.

Néhány fórumon olvastam róla, hogy polisztirollal is nagyszerû hátfalak készíthetõek, így a könnyû megmunkálhatóság, a kis tömeg (kb. 1,1 kg/m3 sûrûség) és nem utolsó sorban a "csereszabatos" megoldás miatt a hazai köznyelvben "Hungarocel"-ként is ismert anyag mellett döntöttem.

Egy 200 cm hosszú akváriumról lévén szó, elsõ lépésben az áramlási viszonyokat próbáltam "fejben" kialakítani. A medence szûréséhez 1 db FLUVAL 403 és 1 db EHEIM Intervall 2229 típusú külsõ szûrõ állt rendelkezésemre.


1. ábra
 

A medence két oldali alsó sarkába képzeltem el a szívó oldalakat, míg felül a hátfallal kb. 35 fokos szöget bezáróan a két nyomóágat. Elképzelésem az volt, hogy ilyen felállás mellett hozzávetõleg az 1. ábrán látható áramlási viszonyok alakulnak ki, melyek a medence teljes víztömegét hatásosan mozgatják át.

A szívó - nyomó csöveket és a fûtést is a hátfal mögé szerettem volna helyezni, az eredeti elképzelésnek megfelelõen.


2. ábra

A 2.ábra a.) jelû függõleges metszetrajzán vázoltam fel a nyomó és szívó ágak helyzetét. Mivel a 300 wattos fûtõegység elhelyezését is az itt kialakított térben képzeltem el, megoldást kellett találni a kis térfogatú kamrában a víz intenzív áramoltatására, hiszen az álló vizet a nagy teljesítményû fûtõ pillanatok alatt túlmelegítette volna.

A b.) részletrajzon kinagyítva látható a nyomócsõ tervezett elhelyezése. A csõ méretéhez képest kb. 25%-al nagyobb nyílást készítettem, melyben a csövet 15-20 mm-t "visszahúzva" a szívó hatás a fali furatban is folyamatos vízáramot indít el. Így nem csak a csõben, hanem az õt befogadó kamrában is folyamatos vízmozgás alakulhat ki.

A szívóág bemenetének elhelyezésénél figyelembe kell venni a késõbbi kavicsmagasságot is, hiszen ez alá nem kerülhetünk a nyílással. (Túl közel sem célszerû helyezni, hiszen az apróbb kvarchomokot könnyen elragadja a vízáram)

A c.) jelû vízszintes metszeten a szívó-nyomó csövek és a fûtõcsõ elhelyezkedése látható.

A jobb oldalon kialakításra kerülõ hasonló kamrában a szûrés mellet egy szabályozható teljesít-ményõ porlasztó elhelyezését terveztem, ezzel gyakorlatilag minden szükséges - vízbe merülõ - technikát sikerült elrejtenem. (lásd 3. ábra)


3. ábra

De lássuk hogy mûködött mindez a gyakorlatban:


1. sz. kép

Az akvárium hosszméretére való tekintettel (200 cm) a hátfalat két darabból állítottam össze. Összesen 8 db 50, 30, 20 mm vastagságú normál polisztirol táblát vásároltam. A lapokat középen egy egyszerû csúsztatással kialakított alj segítségével toldottam össze.

A 2.sz. képen jól látható a jobb oldali hátfali kamra kialakítása. Nem kell fúrni-faragni, egyszeru¿en a lapok formai kialakításával képezhetõek a hátfalon a megfelelõ nyílások.


2. sz. kép

A két darabból készült alaplemez kialakítása viszonylag gyorsan sikerült, a megfelelo¿ vastagság eléréséhez természetesen több réteget ragasztottam össze. A ragasztáshoz fekete, Perenator márkanevu¿ akvárium ragasztó szilikont használtam. (3.sz. kép)


4. sz. kép

Aztán megfordítottam a kb. 450 grammos lapot és hozzáfogtam a munka legélvezetesebb részéhez. Az 5.sz. képen látható, hogy az alapdomborzat kialakításában a ho¿légfúvónak ismét komoly szerep jutott.


5. sz. kép

Jól látható a búvóhelyek bemeneti nyílása, ill. az elso¿ "tereptárgyak" az alaplapon. A ragasztás mellett a munka meggyorsítása érdekében a felragasztott elemeket ideiglenesen, zsírtalanított csavart szárú szegekkel is rögzítettem. Ezeket késõbb természetesen eltávolítottam a hátfalból.

Azokat a részeket ahol az átmeneteket túlságosan természetellenesnek találtam a 6.sz. képen látható módon két komponensu¿ PU-habbal töltöttem ki, (Dana LIM 596) mely kikötés után tovább faragható, alakítható és tökéletesen vízálló.


6. sz. kép

Majd újból következett a hõlégfúvó amivel tovább alakítgattam a domborzatot. A hõlégfúvó használatánál ügyeljünk arra, hogy teljes fokozaton 25-30 cm-nél közelebb ne tegyük a polisztirolhoz, mivel ellenkezõ esetben "üvegesre" olvad.

A ragasztott élek mentén olvasztáskor egy kicsit megynyíltak a kapcsolódó felületek, de PU-habbal, ill. szilikonnal ezeket a problémákat is szépen orvosolni lehetett. 7.sz.és 8.sz. képek


7. sz. kép

Aztán mégiscsak elkészült, de még ezután is jó darabig ho¿légfúvóztam és alakítgattam, szikével, drótkefével, forrasztó pákával. (elektromos pákával a polisztirol kiválóan formálható) Ceruzával lyukakat is furkáltam a hátfalba, hogy a kisebb halak "vészhelyzetben" menedéket találjanak.


8. sz. kép

Ezután következett a végsõ fázis, amelyet sajnos nem tudtam lefotózni, hogy miért azt rögtön megtudod.

A festéshez ICOSIT TW450 típusú kétkomponensû mûgyantát használtam, mely kiválóan színezhetõ oxid festékporokkal. Ezt a mûgyantát ? a forgalmazó információja alapján - víztárolók belso¿ falának védelmére használják, tehát akvarisztikai célokra alkalmas kell, hogy legyen. Javaslom, hogy a színt mindenképpen edzo¿ nélkül keverd ki, különben ido¿zavarba kerülsz a felhordáskor. Az 1,2 m2 felületre a 3,5 kg-os kiszerelés elegendo¿nek bizonyult, még maradt is egy kevés. Nagyobb hátfalak készítésénél ahány ember kezébe ecsetet tudsz adni, az dolgozzon, mert én segítséggel is csak az utolsó elo¿tti pillanatban lettem kész. (9.sz kép)

Nagyjából 15-16 perccel az edzõ bekeverése után az anyag komoly hõ-, és füsttermelés mellett véglegesen kiköt, úgy hogy az ecset már ki sem robbantható a dobozból.


9 . sz. kép

A végén elfektetve, finoman megszórtam a teljes felületet apró szemû kvarc homokkal, ez az érdesítés még "eredetibbé" tette a hátfalat. (Ezen a felületen az algaképzo¿dés is gyorsabb)

A beragasztást az üvegesnél végeztem el a kötõk berakása elo¿tt. Alul és a hátoldalon fésu¿vel elhúzott szilikon ágyba ragasztottam a hátfalat. Az alsó szívónyílások elé ? hátoldalról dreivit háló darabokat ragasztottam, hogy a halak ne juthassanak be a hátsó zónákba.

Már az elsõ feltöltés után kristály tiszta maradt a víz, ennek ellenére a biztonság kedvéért 48 óra után leengedtem, majd újból feltöltöttem az akváriumot. Mivel közel 400 liter "érett" vizet tudtam hozzáadni, újabb 24 óra után a halakat is beköltöztettem az új medencébe.

A technika az elképzeléseknek megfelelõen mu¿ködik, az áramlási viszonyok olyan jók, hogy az akvárium teljes hosszában mindössze +/-0,5 µC ho¿mérsékleti szórás mérheto¿.( 200 cm hosszúság, 1 oldali fu¿tés ! )

A beömlõ nyílásoknál olyan "párkányokat" alakítottam ki, melyek gátolják a túl ero¿s vízáram kialakulását a medencében. A szívónyílásokat kiálló "sziklanyúlványok" mögé rejtettem.

A végeredmény a 10. és 11. sz. képeken látható.


10 . sz. kép


11 . sz. kép

 

Howard58
AME Soproni Akvarista Klub

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Super User

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 247 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top