Hirdetés

Szerző: Orosi Viktor. Közzétéve itt: Halak, élőlények 09 január 2012 dátummal
Friss 2294 találat 0 olvasónak tetszett

 

[katt]

A cikket ajánlom minden kezdő és tapasztalt akvarista társamnak.

 

„Az elmúlt 30 évben főként Tanganyika-tavi sügérek tartására koncentráltam. Eme halak különböző formái, méretei és habitusa mindig elkápráztatott, például amikor megfejtettem egy Tropheus csapat társadalmi struktúráját, csodáltam néhány Neolamprologus faj szülői gondoskodását, szemléltem egy gyönyörű Enantiopus melanogenys hím viselkedését, ahogyan próbálja a fészkéhez csábítani a nőstényét, vagy nevettem a kis csigaház lakókon, amint újrarendezik lakhelyüket. Ez rengeteg móka tárgyát képezte számomra.”

 

„Aztán körülbelül négy évvel később az egyik barátom azt mondta nekem, itt az ideje, hogy igazi sügérekkel foglakozzak és felajánlott a számomra néhány Geophagus növendéket. Azt mondta, hogy ez a halfaj, amit „Tapajos red head”-nek hívnak, még egyáltalán nincs leírva és nagyon nehéz volt beszerezni őket, itt Ontarióban. Még soha nem tartottam Geophagus fajokat, de nagyon érdekelt a különös szaporodási formájuk és természetesen a szépségük is lenyűgözött.”

 

 

 

Christoph Seidel és Rainer Harnoss fedezte fel a fajt 1991-ben a Tapajos folyóban, amely az Amazonas egyik mellékfolyója és Santarem városának közelében ömlik a nagy folyóba. A Tapajos folyó vize nagyon zavaros, ami magyarázza a szubmerz növények hiányát. A pH tartomány 6,2-6,8 között van, viszont a víznek nincs mérhető keménysége. A víz hőmérséklete 28 Celsius fok körül van, de az éves hőmérsékletingadozás több mint 12 Celsius fok. Ez a halfaj akváriumi körülmények között, minden nehézség nélkül tartható 8 pH-s és 20 nk körüli vízben. Mozgása rendkívül gyors eme káprázatos halnak és ívás idején kicsit agresszívvé válhat viselkedésük, ezért célszerű számukra 120 cm-nél hosszabb akváriumot berendezni, melyben biztosítanunk kell számukra elegendő úszóteret, valamint dekorációként alkalmazhatunk vaskos faágakat, sziklákat és növényeket, melyek búvóhelyként funkcionálnak számukra.

 

 

„Visszatérve a történetemhez: az időzítés tökéletes volt, mivel kezdtem megunni a Cyphotilapia frontosa-k tartását és erősen gondolkodtam a változtatáson. Nem volt nehéz a döntés. Amíg eladtam a C. frontosa-kat és berendeztem a 600 literes medencémet egy Amazonasi élőhelynek, az öt növendéket egy 250 literes medencébe helyeztem. Ekkor körülbelül 3,8-5,0 cm-esek lehettek, de még nevelgetni kellett őket. Mostanra elérték a 7,5 cm-es testhosszt és megfigyeltem, hogy már nem úsznak többé egy csapatban. Két pár különvált a csapattól és mindkét pár nagyon el volt foglalva egy-egy sima felületű szikla tisztogatásával, az egyik pár az akvárium bal sarkában, a másik a jobb sarkában. Ezt követően mindkét pár leikrázott és az ikrák három nap után keltek ki. A szülők egy ideig a szájukban hordták ivadékaikat, de sajnos kiváló csemege lett belőlük. Nem bántam, mivel ezek a halak még nagyon fiatalok voltak és nyilvánvalóan gyakorlatra volt még szükségük az ivadékgondozással kapcsolatban. Ez a következő néhány hónapban még megtörtént párszor és a szülők minden alkalommal, egyre hosszabb ideig hordozták szájukban ivadékaikat, bár hozzá kell tennem, hogy soha nem láttam egyetlen ivadékot sem.

 

 

„Abban az időben kaptam a „Tapajos”-okat, amikor az éves zarándoklatomra mentem az Ohio-i Sügér Társulat /OCA/ által szervezett díszhal börzére. A börze mindig egy nagy lehetőség, hogy dél- és közép-amerikai sügérekre tegyünk szert. Ontario-ban többnyire Afrikából származó sügéreket tartanak. A börzén találtam néhány Geophagus altifrons-t, melyek jól passzoltak a „Tapajos”-okhoz. Az volt a tervem, hogy mindkét fajt egy időben helyezem a nagyobb medencébe, hogy elkerüljem a rivalizálásból eredő bajokat. Velük egy időben néhány albínó Ancistrus-t is raktam az akváriumba, hogy segítsenek a dekoráció tisztogatásában. Nagydarab faágakat, sziklákat és néhány nagyobb tő Anubias barteri-it használtam az akvárium otthonosabbá tételéhez. Aljzatként nagyon finom szemcséjű (1 mm) kvarchomokot választottam. A szemcseméret semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 2 mm-t. Ezeket a halakat „földevő”-ként is hívják, mely elnevezés arra utal, hogy az aljzat felsőbb rétegeit átszitálják élelem után kutatva és a homokszemcséket kopoltyúikon keresztül köpik ki. A 2 mm-nél nagyobb méretű szemcsék megsérthetik a kopoltyúlemezeket és ez gátolhatja őket a táplálkozásban. Az akvárium vízének hőmérsékletét 25,5-26,5 Celsius fok között állítottam be, a pH 8 és a víz keménysége pedig 12-15 nk közötti.”

 

 

„Az akváriumba helyezésüket követően rögtön eltűntek a faágak és a növények által biztosított búvóhelyeken és egészen addig bujkáltak, amíg meg nem szokták új környezetüket. Aztán néhány nap elteltével kezdtek előbújni és láthattam, amint fáradhatatlanul szitálják az aljzatot, egész nap, élelem után kutatva. Azt kell mondjam, hogy ez nem egy unalmas akvárium, folyamatos mozgolódás van benne. Ennek ellenére soha sem láttam őket verekedni és sérülések sem látszottak testükön. Mivel minden jól ment, úgy döntöttem, hogy békén hagyom az akváriumot, csak a szükséges karbantartásokat végzem el és élvezem a halaim szépségét. Rendszeresen ikráztak, de soha sem láttam egyetlen ivadékot sem, kizárólag a hím és a nőstény birtokolta őket. Így aztán egy napon úgy döntöttem, hogy az egyik párt áthelyezem egy 250 literes medencébe. Mindössze három napot vett igénybe és ismét tisztogatni kezdték az egyik sziklát. A következő napon megfigyelhettem, hogy hogyan is ikráznak. Nem okoztak nagy meglepetést. Ugyan úgy zajlott minden, mint más talajra ikrázó fajnál. A nőstény elhelyezte ikráit és a hím, szorosan követve a nőstényt, körbejárta azokat, hogy megtermékenyíthesse őket. Az egész procedúra néhány órát vett csak igénybe, kiseb-nagyobb szünetekkel tarkítva. A nőstény mindig az ikrák közelében maradt, miközben a hím figyelte az esetleges betolakodókat. Amikor két nappal később beléptem az akvárium szobába, azt tapasztaltam, hogy az ikrák eltűntek. Az első gondolatom az volt, hogy az ikrák ismét felfalták és sajnos ez van, talán legközelebb több szerencsém lesz. Aztán észrevettem, hogy mindkét szülő „rágó” mozdulatokat végez, mintha ennének valamit, de a szájuk mindvégig zárva volt. Ekkor ugrott be, hogy nem ették meg az ikrákat, hanem a szájukban hordják azokat. Az ivadékok néhány nappal később megjelentek, de csak nagyon rövid időre voltak láthatók. Ekkor óvatosan elkezdtem őket etetni. A nőstény rögtön kiköpte az ivadékokat elindult a lehulló morzsák után, miközben a hím a szájában tartotta ivadékaikat. Néhány perccel később a hím is kiköpte őket és nekilátott a táplálkozásnak. Ez idő alatt mindkét szülő nagyon frusztrált volt, fel-alá úszkáltak az akváriumban és közben fel-felcsíptek néhány ivadékot, majd ismét kiköpték őket. Az etetés alatt valami furcsa dolog történt. Minden akváriumomban van porlasztókő, hogy biztosítsam a víz megfelelő áramlását és szellőztetését. Úgy tűnt, hogy az ivadékok nagyon érdekesnek találták a felszálló buborékokat és az egész csapat elkezdett úszni és játszani az áramlásban. Fellifteztek a felszínig, majd vissza és ismét fel. A szülők, kevés sikerrel, de megpróbálták összeszedni ivadékaikat. Ezt követően le kellett kapcsolnom a víz szellőztetését, hogy ismét megnyugodjanak és össze tudják kapkodni az ivadékokat. Körülbelül két nappal később azt vettem észre, hogy a nőstény elvesztette érdeklődését a szájköltés iránt és hím volt az, amelyik a szájába vette az ivadékokat, ha túl közel merészkedtem az akváriumhoz, de hozzá kell tennem, hogy a nőstény mindvégig az ivadékok közelében maradt. Ezek a halak kitűnő szülők és két-három héten át gondozták ivadékaikat. Ez volt az az idő, amikor észrevettem, hogy az ivadékok száma kezdett megfogyatkozni és elkülönítettem néhányat, hogy aztán felneveljem őket. Az ivadékok a kezdetektől, frissen kelt sórákot kaptak és minden probléma nélkül, viszonylag gyorsan nőttek."

 

 

 

„Mostanra meg kellett értened e cikk címét. Ezek a szépségek horogra akasztottak. Már el kezdtem néhány kisebb, közép-amerikai sügér tartását is. A huszonnégy akváriumomnak több mint a fele van benépesítve „New World Cichlid” fajokkal, vagy ahogyan a klubtársaim mondják, „igazi sügérekkel”. Ne érts félre, soha nem leszek meg a szeretett Tropheus-szaim nélkül, de be kell vallanom, hogy a „földevők” sem állnak messze tőlem. Különösen a „Tapajos” ismertette fel velem, hogy mi is hiányzott számomra eddig. A csodálatos színeik, a kellemes és rendkívül érdekes viselkedésük, valamint a kezelhető méreteik miatt kell, hogy szerepeljen eme halfaj minden egyes sügérrajongó kívánságlistáján.”

 

 És végül egy nagyszerű video eme csodálatos halról:

[katt]


Szerző: Orosi Viktor

21 0 4
...
Powered by CjBlog
Kérem hozzászóláshoz lépjen be!
  • Nincsenek hozzászólások

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 225 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top