Hirdetés

 

1997-ben, amikor megláttam az elsõ zebraplekómat (Hypancistrus zebra), még nem tartotam halakat. Ott lógott a zebraplekó trió a szépen felhalmozott paladarabok között, a 300 literes akvárium alján, a szomszédom (Jeff) lakásában. Elbûvöltek ezek a gyönyörû kis halak, úgyhogy onnan fogva rendszeresítettem a látogatásaimat, hogy láthassam õket. A látogatások között elhatároztam, hogy elmondom Jeffnek, mi után vágyódom: régóta akartam már egy 180 literes akváriumban aranyhalakat tartani. Pár nappal késõbb, amikor Jeffet meglátogattam, odaadta egyik használt akváriumát és hozzá a szükséges felszerelést. Most már mindenem megvolt, amire szükségem lehetett, így meg is vettem az aranyhalat, de arról ábrándoztam, hogy fekete-fehér csíkos vértesharcsákat tartok...

Jeff összegyûjtött egy pár cikket a zebraplekókról, amiket az évek során néhányszor el is olvasott. Nagyon kevés információnk volt róluk, és minket a GYAKORLAT érdekelt igazán. Betartottunk minden utasítást arra vonatkozóan, hogy hogyan kell etetni, és az egészségükre vigyázni, de akárhogyan is igyekeztünk, mindig visszatértünk az alapkérdésekhez: "Õk egy pár?" és ha igen akkor "Hogyan tudjuk szaporodásra bírni õket?" Jeff, mint elõtte sokan mások, meg tudta különböztetni a 2 nõstényt, és az egy hímet, de szerinte a nõstényei meddõk voltak. Én nem voltam biztos ebben.

1999 tavaszára haladó akvaristává és kezdõ Internet felhasználóvá fejlõdtem fel. Ez a két új világ számomra ugyanazért, ugyanúgy fejlõdött: a hobbihaltartás segített megismerni az Internetet, és ugyanígy fordítva, a kettõ összekapcsolódott. Úgy látszott eljött az idõ, hogy megvegyem az elsõ álomhalaimat, amihez egy Internetshopot választottam. Oka volt, hogy így akartam megvenni õket, a helyi halasbolt vadon fogott példányai ugyanis egy kicsit drágák volta: 45$ volt egy darab (durván 12000 forint).

Az biztos, hogy érdekes tapasztalat volt a halakat számítógépen keresztül megvenni és keresztül utaztatni õket az Egyesült Államokon a postával. A tény, hogy a halak többszáz mérföldet repültek 30000 láb magasan és 24 óra elteltével élve megérkeztek hozzám, máig megmosolyogtat, - hiszen mi más is lehetett volna ez, ha nem varázslat?! Összesen négyet rendeltem, 2 hímet és 2 nõstényt, de végül csak 3 érkezett belõlük, 2 nõstény, és egy hím. Hogy mi volt a hiba? Máig sem tudom.

Egy fontos dolgot, amit sajnos sok idõ, energia és pénz ráforditássával a saját káromon tanultam meg, nem árt még itt az elején kihangsúlyoznom. A röviddel 15 hónappal késõbbi ikrázás elõtt kellett rájönnöm, hogy a 4 halból (a hiányzó egyet pótoltam), csak egyetlen egy volt szexuálisan aktív. Így hát általános szabály, hogy ha valaki szaporítani akarja õket, érdemes egyszerre több darabot vennie.

Szóval a következõ 13 hónapban minden információt begyûjtöttem róluk, amik néha rosszak voltak, néha beváltak, de összességében rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak egy-két használható ötlet van közöttük. Mindent, amit csak tudtam róluk, két ismerõsömtõl szedtem össze (levelezésen keresztül), akiknek sikerült ikráztatnia a plekókat. Az egyikük Carol Ann Nellen volt.

2000 szeptemberébenCarol Ann kapcsolatba lépett Wendy McKenna-val, egy kereskedõ barátommal San Fransisco közelében. El akarta adni a felnõtt zebraplekó párját, akik már többször ikráztak. Wendy azonnal felkeresett engem, és Carol halaiból végül 4 nálam kötött ki (köztük az összeszokott pár is). Innentõl kezdve Carolt e-mailben értesítettem az eseményekrõl. Carol Ann halai másfél és 7 év közöttiek voltak. Ezeken kívül volt neki még 6 felnõtt példánya és 6 havonta ikráztak.

A következõ leírás nem a saját kreálmányom, mások által adott információkat tartalmaz.


"Akvárium: 90 centiméter hosszú, 42,5 centi széles, 30 centi magas (120 liter). Fel van szerelve egy talajszûrõvel, 2 nagyteljesítményû belsõszûrõvel, egy nagy külsõszûrõvel és széria-felszerelésként magas fénytartományú világítótesttel. A világítás reggel 7 órától este 7 óráig megy. Amióta tudom, hogy ezek a halak eredetileg gyors folyású vizekbõl származnak, erõs áramlást csináltam. A talajt kb. 5 centiméteres lett, dolomit és pala vegyes keverékébõl. Megfelelõ méretû vasfából készült búvóhelyeket raktam be a zebraplekóknak, amit egybõl el is foglaltak. Ezenkívül egy algátlanító, és rengeteg élõ növény képezték a teljes felszerelésemet.

Elõkészített városi csapvizet használtam. Általában (a Dél San Franciscói víz) kútvízzel van vegyítve, nagyon kemény és vegyszerezett. A pH-t beállítottam 6.5-re egy boltban vásárolt szerrel. A víz hõmérsékletét 25 és 28 fok között tartottam. Minden második, vagy harmadik héten lecseréltem a vizet és ilyenkor melegebb friss vizet használtam. Az ikrázások szinte mindig a vízcsere után következtek be.

A plekóim kizárólag szárazkajákat ettek, általában tablettát és pelyhet. Egyszer megpróbáltam az algakockát, de nem igazán tetszett nekik.

Amikor felfedeztem az ikrákat, mindig kiszedtem õket a barlanggal együtt, amiben voltak, és egy külön akváriumba raktam õket. Ilyenkor mindig az akvárium vizébõl vettem egy kis vizet, és a hõfokot is ugyanúgy tartottam. Porlasztóval küldtem rájuk a légbuborékokat, ahogy azt a mesterséges keltetésnél kell. Ezen kívül mindig raktam be nekik egy kicsit az eredeti növényekbõl, gondosan ellenõrizve, hogy nincsenek-e rajta csigák, vagy csigapeték. Raktam egy porlasztót a ikráktól kb. 5 centire, hogy fújják rájuk a levegõt. Ezenkívül raktam még egy szûrõ-levegõztetõt is közel a medence víztükréhez. Csak egy gumifüggesztõt használtam ahhoz, hogy a helyükön tartsam a felszereléseket. A szûrõt az akvárium hátuljához raktam közel, hogy nehogy beszívja az ikrákat.

A porlasztó volt a ikrák pótapja. Ezenkívül az akvárium tetejére egy sûrûszövésû hálót tettem, hogy távol tartsam az esetleges csigákat. A porlasztóból kiáramló buborékok gyakran összegyûltek az akvárium tetején a háló alatt, amit idõnként ki kellett engedni. Hogy ha a víz áramlása túl gyors volt, az lesöpörte az ikrákat az eredeti helyükrõl, az akváriumban szétszóródott ikrákból pedig igen kevés utód kelt ki.

A nagy fehér ikrákból a kicsik egy héten belül kikeltek. Ha nem elég jó a szemed, talán észre sem veszed, hogy a kicsik kikelését. Úgy néznek ki, mint egy vaskos hajszál az ikra tetején. Ahogy felemésztik a szikzacskó tartalmát, elkezdenek fekete-fehér csíkossá válni. Alig egy hét alatt a kicsik pontosan úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített másai. Nem képesek elúszni, és így táplálkozni sem, amíg a szikzacskó teljesen fel nem szívódik. Közönséges ivadéktáppal etettem a kicsiket, figyelve arra, hogy ne etessem túl õket. Nem sokkal késõbb, amint elkezdenek torzsalkodni, szét kell õket választani kisebb csoportokra, kisebb akváriumokba.

Kb. 5 centisek voltak, amikor átraktam õket a nagy akváriumba, hogy hadd úszkáljanak. Az új akváriumban nagyon kell figyelni arra, hogy az áramlás ne legyen túl nagy, mert az beszívhatja õket. Imádtak a buborékokkal "játszani", mindig ott úszkáltak a levegõztetõ elõtt.

Folyamatos normális etetés, és megfelelõ vízkarbantartás mellett gyorsan fejlõdtek. A vízcseréket gondosan betartottam, így a vízminõségre is folyamatosan ügyeltem. Saját tapasztalatból mondom, hogy a nagy zebraplekók nem bántották a kicsiket, még akkor sem, amikor a kicsik rájuk rácsimpaszkodtak.

(Carol Ann Nellen. 2000.)


13 hónappal azután, hogy postán megkaptam az elsõ 3 zebraplekómat és betartottam minden szaporításukra vonatkozó tippet és utasítást, végül egy reggel szülinapi ajándékcsomagot kaptam tõlük. A következõ e-mail - feladója Tom Wojtech akvarista (Milwaukee) - pillanatképet ad arról, hogy hogyan is kezelte a vizet ahhoz, hogy szaporításra bírja halait:


¡ zebraplekóim leikráztak tegnap este. pH = 7.0 Hõfok = 25 Celsius 15 nappal az utolsó vízcsere után (Éppen egy kísérletezés kellõs közepén voltam.) Körülbelül 15 kis forgó "izé" született. Azt hiszem a pár abból a háromból vált ki, amiket másfél éve vettem (és most körülbelül 2 évesek), egyébként rajtuk kívül 2 másik is volt a medencében. Semmi lényeges hõmérsékleti változás nem volt ezidõtájt. Általában a vízcsere után szoktam felfedezni az újabb adag ikrákat, a legelsõket egy kerámia bújkálóban találtam.

(Tom Wojtech)

Teljesen meg voltam lepve az elsõ alkalommal. Az idõsebb nõstény nagyon telt volt, és a színei az utolsó pár napban nagyon intenzívek voltak. Az ikrák mind egy szálig terméketlenek voltak, ami nagyon kellemetlenül érintett engem. Ez volt az elsõ ikrázásuk, amit már nagyon vártam. Bár ami igazán meglepett (a vízkezelés nem volt éppen a legprecízebb), az volt, hogy az ikrázás egyáltalán bekövetkezett ilyen körülmények között. Az e-mail "oktatóim" mind megegyeztek abban, hogy én kapkodtam el ezt a dolgot, mert ez csak amolyan, durr bele akció volt. Innentõl kezdve minden második héten nagy vízcseréket csináltam, olyat, mint amilyet a Corydoras fajoknál alkalmaznak.

45 nappal az után, hogy az én négy halamat, és a Caroltól kapott 4 halat összeengedtem, a szexuális aktivitásuk ismét megnõtt. Akár három nap is eltelhet az udvarlás megkezdése, és az ikrázás között! Ekkor az idõsebb nõstényem (ugyanaz, mint augusztusban), összeállt egy új fiúval, Carol Ann alfa hímjével. Az új párocska hamar kisajátította az akváriumban levõ barlangot, és a hím gondosan megtisztította. Elõször a nõstény ment be, hogy lerakja az ikrákat, majd a hím vette át õket, nyílván, hogy megtermékenyítse az ikrákat. Ha tartottál és tenyésztettél már valaha Ancistrusokat, tudod mirõl beszélek, mivel az Ancistrus fajok általában ugyanúgy szaporodnak. Ezután a hím a nap 24 órájában védelmezi az ikrákat, a barlangból egyszerûen lehetetlen eltávolítani. Viszont azt meg lehet tenni, amit én: a hímet, a bújkálót és az abban levõ ikrákat átraktam egy külön medencébe, ahol a vízminõség megegyezett az eredeti akváriuméval.A harmadik napon meglepetésként ért, hogy találtam 3 elszökött kis apróságot. Ezek a kis vackok soha többet nem mentek vissza a bújkálóba, így remek lehetõséget szolgáltattak nekem, hogy figyeljem hogyan nõnek, fejlõdnek. A 11. napon végül elhatároztam, hogy véglegesen eltávolítom a hímet (visszaraktam a tartó medencébe). Ekkor tudtam elõször rendesen szemügyre venni a bújkálóból elõkerülõ többi 13 kicsit. Az idõ elõtt kiszabadult picik most csatlakoztak a többiekhez, és bár egy közülük elpusztult, de ez volt az egyetlen áldozatom. Innentõl 15 apróság úszkált a kisakváriumban.

Remek képeket találtam egy 1996-os (január) TFH magazinban, a ikrákról, meg a frissen kikelt ivadékokról, "Új információk a zebraplekóról" címen. Benne volt minden ami kell: Mit nem szabad csinálni, hogyan- és miként kell keltetni, hány nap alatt kelnek az ikrák, szóval egyszerûen minden benne volt. Az, hogy a frissen kikelt ivadék mennyi idõ alatt szívja fel a szikzacskóját, az a hõmérséklettõl függ. Az én zebraplekóim az ajánlottnál hidegebb vízben ívtak, így a kikelõ ivadékok lassabban fejlõdtek, mint ahogyan azt én vártam. Komolyan aggódni kezdtem, amikor az én picijeimnek még hatalmas szikzacskójuk volt, pedig az újság szerint már rég fel kellett volna szívódniuk. Így aztán rengeteg kétségbeesett hangvételû e-mailt küldtem szét az interneten ezügyben. Páran megnyugtattak, hogy ez a lassú fejlõdés nyilvánvalóan az alacsony (24 fokos) tartási hõmérsékletbõl adódik, és nem kell aggódnom emiatt. A szikzacskó tehát melegebb vízben hamarabb szívódik fel, valószínûleg a gyorsabb anyagcsere miatt. Az alulfejlett ivadékok késõbb könnyen megbetegedhetnek, stb. Mindenesetre ez csak egy elmélet, mivel én gyorsan megemeltem a hõfokot 27 fokot.

Amíg a kicsiknek nem tûnt el teljesen a szikzacskójuk, nem etettem õket. Páran azt mondták, hogy frissen keltetett planktoneleséggel kell elkezdenem az etetést, vagy ugyanennek a fagyasztott változatával. Szerintem azonban ez nem igaz, mivel ezek a halak nem élnek planktonon, ráadásul amíg olyan kicsik, hogy erre lennének szorulva, még rajtuk van a szikzacskó, és a szikzacskó felszívódásáig nem esznek a kishalak. Miután a szikzacskó felszívódott, egy ideig úgy ettek mint a malacok, de hangsúlyozom, hogy csak egy pár napig. Hamar átállnak a csak éjszakai életmódra, és csak akkor esznek Mindenféle zöld táplálékot fogyaszthatnak, akár a felnõttek (ez lehet forrázott zöldség, alga, vagy szárazeleség). A 6. héttõl ugyanúgy kaptak enni mint a felnõttek: egy nap sok zöldet, másnap kevés mûeleséget.

A hõmérsékletrõl:
A tartó akváriumban a hõmérséklet 23-24 fok körül volt, amit ugyan a felnõttek élveztek, de az elsõ ikrázásból egy pár belepusztult. A kicsiket ezért külön akváriumban tartottam, ahol a hõmérséklet 26-27 fok volt. Tehát rájöttem, hogy a kicsik szeretik a melegebb vizet, míg a nagyok egy kicsivel hûvösebb medencét igényelnek.

Az agresszivitásról (saját fajon belül, a kisebbekkel szemben):
Én ilyesfajta agresszivitást nem észleltem, ezért kicsiket, nagyokat egyaránt összeengedtem. Gyakran láttam a kisfickókat csüngeni a nagyokon, akik szemmel láthatóan nem bánták azt. Igazság szerint egyszer láttam, hogy egy fiatal egyed rácuppant egy nagyra, és az hirtelen odébbúszott. Úgy gondolom, hogy, ha van elég búvóhely, akkor egyáltalán nem agrasszívek, és csak mérsékelten területvédõk. Torzsalkodásokat csak a hímek között láttam, ha a hirtelen fényváltozás miatt az egyik nem a saját vackába futott, hanem egy másik mellé, de ezek is csak pár másodpercig tartottak, és nem volt komoly harc.

Végül néhány szó:
A következõ ikrázás 45 nappal késõbb következett be, ez 18 kishalat eredményezett. A hímnek megengedtem, hogy a búvóhelyen maradjon az ikrákkal. Mindenesetre a másik nõstények azóta sem ikráztak. A hím 18 napig volt a kicsikkel, majd elõjött a barlangjából. Ezután követték õt az utódok is, akik ekkor már szüleik tökéletes másolatai voltak.

További információk:

  • Sue és Craig Dalton weboldala (http://homepages.ihug.co.nz/~zebra/)
  • Ancistrus félék internetes oldala (http://www.planetcatfish.com/icosa/lectures/ancistrinae01.htm)
  • "A hónap harcsája" November 1997 (http://www.planetcatfish.com/cotm/1997-11.htm)
  • "The Sorrows of Stripes and Smudge" TFH Magazine, September 1993
  • "Zebra Plecos" TFH Magazine, September 1995
  • "New Information on the Zebra Pleco, Hypancistrus Zebra" TFH Magazine, January 1996

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Enkidu

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 576 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top