VÍZIBOLHA TENYÉSZTÉSE
A vízibolha természetesen nem csak az akvaristák számára ismeros, hiszen a közép-európai állóvizek mindegyikében, mintegy 90 fajtával képviseltetik magukat. A hímek általában negyed akkorák, mint a nostények. A legnagyob faj (Daphnia magna) kb. 6 mm nagyságig no meg, a leggyakrabban etetett vízibolha faj (Daphnia pulex) azonban ennél jóval kisebbre no.
A vízibolha heti egyszeri etetése ideális kiegészítoje a halak menüjének. Páncéljuk és beleikben a táplálékul elfogyasztott algák értékes ballasztanyagot jelentenek a halak számára. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy nem mindegyik hal szereti a vízibolhát, aminek okát abban kell keresnünk, hogy a kemény kitinpáncélt a kisebb halak nem tudják átharapni. Tekintettel arra, hogy a vízibolhák csak csekély mértékben tartalmaznak zsírokat és proteineket, egyedüli eleségként nem etethetok - ez ugyanis rövid idon belül hiánytünetek fellépéséhez vezetne. Táplálékkiegészítoként azonban hozzájárulnak halaink gyors növekedéshez, harmonikus fejlodéséhez.
A vízibolhák tenyésztéséhez használjunk egy régi 10 literes akváriumot. Választhatunk azonban nagyobb akváriumot, üveget, vödröt vagy muanyagedényt (max. 60 liter urtartalomig), amit megfeleloen alacsony vízszinttel töltünk fel. Ha két-három edényben alakítunk ki párhuzamosan tenyészetet, az - mint bármely más éloeleségnél - nagyobb biztonságot ad. Rakjunk az akváriumba némi tozeget, bejáratot szurobol származó üledéket (kertiföldet, komposzt földet, vagy kertitóbol származó iszapot) , hogy ezzel megfelelo puffert és tápanyagközvetítot biztosítsunk, valamint a további baktériumkultúrák kialakulásának alapját. Ezek után töltsük fel - lehetoleg pihentetett, vagy akváriumból származó - vízzel.
A vízibolha tenyészetet ne világítsuk meg direkt fénnyel, mert az - különösen kis edény esetén - pár órán belüli, gyors elpusztuláshoz vezethet. Elegendo tehát az indirekt napfény, vagy a szomszédságban álló másik akvárium fénye. A vízibolhák számára biztosítsunk tehát közepes fényu helyet, ha a szabadban helyezzük el a tenyészetet, akkor tegyük állandó árnyékba. Ideális hofoknak a 20-25 C tekintheto. Növény ne legyen az használt akváriumban, mert jelenlétükben általában sikertelenek a tenyésztési próbálkozások.
A táplálék a vízben feloldott száraz- vagy sütoélesztobol áll, amit cseppenként etessünk. Mindíg csak annyit adjunk a vízibolha tenyészetünk vizéhez, hogy csak kissé zavarosnak tunjön tole a víz. Sot, ha módunkban áll, etessünk inkább naponta 2x még ennél is kisebb adagban. A zavarosságnak egy napon belül el kell tunnie! Élesztooldatból mindig frisset használjunk, lehetoleg aznapit, mert az különben az egész tenyészet pusztulásához vezethet. Az etetés helyes mértékének eltalálása tehát igényel némi odafigyelést és gyakorlatot!
A medence karbantartása azonban viszonylag kevés munkát ró ránk. Ha valamilyen okból nagyobb számban pusztul el vízibolhánk, leszívással tisztítsuk meg az akváriumot, hogy ne menjen rá az egész tenyészetünk. A párolgásból adódó vízveszteséget pótoljuk akváriumvízzel. Vízcserére csak akkor van szükség, ha az aljzatban gázképzodés indul meg, és ezért a medence aljáról az üledék a vízben lebeg ill. ha a vízibolhák szaporodása szemmel láthatóan visszaesik a rosszabb környezeti feltételek miatt. Az algásodás kérdésében megoszlanak a vélemények: van, aki a teljes algamentességre szavaz, van, aki nem távolitja el a képzodo algákat. Ennek ellenére általánosságban az a tapasztalat, hogy a nem lebego algák nagyobb számú jelenléte akadálya a vízibolhák eredményes tenyésztésének.
Célszeru nagyobb számban csigákat is telepítenünk a vízibolhás medencébe, mivel jó szolgálatot tesznek azzal, hogy eltüntetik a levedlett kitinpáncél maradványokat - gondoskodva arról, hogy ezek ne rontsák bomlásukkal a vízminoséget. A csigákat szükség esetén szárazeleséggel is etethetjük. De figyeljünk a mennyiségre: legfeljebb 2 nap alatt fogyjon el a csigáknak beszórt száraztáp, mert ha bomlásnak indul, az a vízibolhák kárára válik. Idovel a csigák váladéka laza rétegben fedi az akváriumban aljzatát. Ne szívjuk le ezt a réteget, mert ez számos - a vízibolhák számára eleségül szolgáló - mikroorganizmus számára biztosítja a fejlodéshez szükséges körülményeket. Az elhalt csigákat viszont azonnal távolitsuk el!
Ha már szaporodásnak indult a tenyészetünk, a mennyiségtol függoen heti 1-2 alkalommal, igény szerint fogjuk ki a vízibolhákat és etessük velük halainkat. Ha egy megfelelo suruségu (ritkaságú) szurot használunk, lehetoségünk van arra, hogy a nagyobbakat fogjuk ki közülük, míg a kisebbek a vízben maradnak.