Ha vízbe tett szivattyú szívóágára kötöd, akkor is át kell vinned a csövet az akvárium üvege felett. Ott a cső a vízszint felett megy, és magaspont is van, nem is beszélve arról, hogy a szivattyú szívóhatása miatt a légkörinél alacsonyabb nyomás. Nem mondom, hogy lehetetlen megoldani a légtelenítését, de valószínűleg időről időre, ahogy buborékok kerülnek a rendszerbe (bárhol), azok ott fognak megállni, és egyre rontják a vízáramot, míg egyszer csak megszakítják azt. Én nem tenném ezt.Ha már láttál külső szűrőt (oldal-, illetve alsópolcos épített szűrőre gondolok) akkor ezt nem írod, ott pofon egyszerűen meg van oldva, így működik és egyszerűen megoldható mindaz, amit gondként tüntetsz fel. Az 500-800l/h-s szivattyú ilyesmi alkalmazásban kb. a felét fogja szállítani a névleges kapacitásának. Sebességet nem számoltam. A szivattyúk valós teljesítménye az nagyon sok paramétertől függ, ha részletesen érdekel, este leírom, a szűrőközegen a víz áthaladásának a sebessége viszont alapvetően határoz meg folyamatokat.Az örök hitvitába nem szeretnék belefolyni, a sebességekről. A kitalált 30cm/perc vagy hasonló sebességek a hordózóanyagos denitrifikációhoz tartozó értékek, amik azért kellenek, hogy legyen ideje elfogyni az oxigénnek a vzből, és utána is legyen még hordozóanyag, amin a denitrifikáló baktériumok csücsülnek. Ha nem akarok denitrifikálni (márpedig akváriumban elég nehéz megoldani) akkor nem kell erre a sebességre figyelnem. A külső szűrők csővezetékeiben lerakódott barnás cucc is baktériumréteg, ami szintén tápanyagokat használ a vízből = biológiailag szűr, pedig ott m/s-os a sebesség nagyságrendje. Persze a sebesség növelésével csökken a hatásfok (de sosem esik le nullára) ezt elismerem, de nem is az a feladat, hogy a szűrőn áthaladva 0-ás ammónia ,s nitrit értéket kapjak, csak hogy alacsonyabbat, mint ami bement. Arról meg az óránkénti 3-5-10* átforgatás gondoskodik, hogy ez elég gyorsan megtörténjen. A szűrőközegen 6 cm/percnél nagyobb sebességű átfolyás esetén gyakorlatilag nem jön létre biológiai szűrés (ajánlott irodalom: hamburger mattenfilter google-n találsz leírásokat), a denitrifikáció megoldható, nem ördöngősség, a lerakódás pedig ha fénymentes környezet akkor baktériumfilm, ez OK, ha fény éri, akkor jócskán algák is lesznek ott...A szűrőanyag felülete, vagy mélysége? Passz. Milyen felülete? Olvastam valahol, hogy már olyan szűrőanyagok is vannak, amikben 1-3 mikronos lyukak vannak, rengeteg, és az milyen jó, mert a baktériumok beleköltöznek, és ott éldegélnek. Kérdezem én, megnézte bárki is, hogy mekkora egy ilyen baktérium? Belefér egyáltalán egy 3 mikronos lyukba? Nem is beszélve arról, hogy ezek a baktériumok mezőket hoznak létre, egymásra települnek és úgy élnek. Mikor már túl vastag a mező, akkor az alul lévők elhalnak, vagy a felület nő meg annyira, hogy a vízáram letépi a hordozóról az egészet, és elúszik. Általában ezeket találjuk meg a szűrő utolsó finomszűrőjében. A szűrőanyag jósága szerintem tapasztalat függvénye. Nekem nagyon sokáig lávakő volt, aztán kicseréltem siporaxra, mondván, hogy az sokkal jobb. Nem vettem észre különbséget (tekintsük a barna-algásodási hajlamot mérőszámnak) a két szűrőanyag között. Szóval a felület is fontos, meg a forma is, meg a vízkiszorítás, meg maga az anyag is, hogy miből van.A szűrésnél mindig az áramlásra merőleges felülettel szűrsz! A baktérium telepek az általad vázolt felállásban pillanatok alatt eltömik azokat a bizonyos 3 mikronos lyukakat és nem a szűrőanyagon, hanem azt megkerülve fog menni a víz. Vagy sehol. A lávakő remek szűrőanyag és a siporax szintén. Valószínűleg ez a jelenség oka. Többit szintén este, ha kiváncsi vagy ará.