Jónéhány éve én is szaporítottam almacsigákat, méghozzá egészen meglepo eredményekkel.

Kezdtem ott, hogy unalmasnak találtam a sárga-sárga-sárga-SÁRGA színu egyedeket, és vettem barnacsíkosakat is (a csiga teste halványsárga, de a háza világosbarna, sötét csíkokkal), késobb pedig KÉK almacsigákat is sikerült szereznem (a szüleik Németországból származtak). Szenzációs látvány a KÉK almacsiga: gyakorlatilag világoskék a háza, a teste pedig sötétszürkés-kékes. Talán 7-8 db-ot vettem ez utóbbiakból, foleg tubifexet adtam nekik, illetve granulált nyúltápot (nem vicc!). 28-30 fokon tartva, rendkívül gyorsan fejlodtek 5-6 cm-es példányokká, és csakhamar el is kezdték annak rendje és módja szerint rakosgatni a fedoüvegre a petecsomókat (2 hím volt 4-5 nosténnyel). A kikelo picik áttetszoek voltak sötét pettyekkel, de már fél cm-es korban elnyerték kékes színüket.

Aztán sikerült FEHÉR almacsigákat is vennem a Deák-téri díszhalasban (azóta már nincs sehol az üzlet, sajna

). Teljesen fehér példányok voltak, 1 hím és 1 nostény. Ok valahogy nehezebben, lassabban nottek, de 3-4 petézés összejött (ekkor sajnos, baleset miatt megrepedt a nostény háza, és beadta a kulcsot). A felnövo utódok aztán résztvettek a "tenyészprogramomban"

. Elkezdtem összepároztatni különbözo színu almacsigákat (összesen 4 alapváltozatom volt: kék, barna alapon sötét csíkos, sárga és fehér), aztán vártam az eredményt.
A következo színváltozatokat sikerült eloállítanom:
1. Almacsiga "Takonyzöld" fajta. Ezt a nem túl megnyero külseju, olajzöld színu almacsigát a sárga és a kék szülok produkálták. A ház undorító olajzöld (katonai zöld), a csiga teste sötétszürkés-kékes.
2. Almacsiga "Csokoládé" fajta. O volt az egyik kedvencem, egészen sötétbarnás alapon szinte fekete csíkos példányok, bizonyos fényszögben lilás csillogással. A kék és a barna alapon sötét csíkos változatok vad jellegu utódja.
3. Almacsiga "Marhahús" fajta. Talán a legszebb eloállított fajtám volt, szülok: fehér és barna alapon sötét csíkos. Hátránya volt a viszonylag nagy szórás, legalábbis ami a színezetet (foleg a csíkozás mértékét) illeti: voltak egészen szép, vörhenyesen hússzínu alapon sötétlilás csíkos egyedek, míg nem kevés példány inkább sápatag rózsaszín alapon vöröses csíkos volt (azért utóbbiak is nagyon szépek voltak). Növekedésük a fehér alapváltozathoz hasonlóan lassúbb és vontatottabb volt.
4. Almacsiga "Rózsaszín" fajta: a szülok megegyeztek a "Marhahús" fajtáéval, valószínuleg a legvilágosabb példányokról volt szó, ahol már a csíkozások sem mindig jelentek meg. A csiga háza halvány rózsaszín, a teste fehér. Nagyon ritkán fordult elo nálam, többszáz almacsigára jutott belole 4-5 db. Sajnos, nem neveltem fel oket kifejlett példánnyá (ma is bánom), ido- és helyhiány miatt.
5. Almacsiga "Borostyán": szintén nagyon ritkán fordult elo nálam, valószínuleg a fehér és a barna alapon sötét csíkos szülok utódai közül kerültek ki. A csiga háza borostyánszínu (világosbarnás), csíkok nélkül, a teste halványsárga. Néha boltokban is találkoztam vele.
Tehát -az alapváltozatokkal együtt- 9 féle színváltozattal rendelkeztem, csakhát egy ido után inkább a halak felé vettem (újra) az irányt, és balga módon eladogattam minden almacsigámat.
Próbáltam egészen világoskék egyedeket is eloállítani (kék és fehér szülok összeugrasztásával), de az utódok fele fehér, fele szokványos kék lett.
Manapság gyakorlatilag 99,99 %-ban csak sárga csigákat lehet vásárolni, és kész. Pedig micsoda látvány volna együtt a sokféle színu almacsiga!
Néhány tartási-szaporítási jellemzo:
1. Etetés naponta, tubifex és granulált nyúltáp (utóbbi igen olcsó, sok ásványi anyaggal, viszont könnyen zavarossá tette a vizet), illetve lemezes táp (a kicsiknek).
2. Magas (28-30 fok, átlag 25-26 fok) vízhomérséklet, foleg akkor, ha gyorsabb nevelés volt a cél (20-22 fokon gyakorlatilag teljesen ellustultak a csigák, növekedésük leállt). Eros szelloztetés, szurés is kellett, továbbá 2-3 hetente részleges vízcsere (csapvízzel).
3. 1 hímhez több nostényt számítottam. Általában megvártam, amíg elérték legalább a 4-4,5 cm-es átmérot, majd egy ideig kissé huvösebb vízben, kevesebb etetéssel értem el azt, hogy házuk peremrésze is megkeményedjen (ellenkezo esetben a párzó hím csúnyán "bevéshette" az intenzív növésben lévo nostény még puha házperemét, nem pusztult ugyan el, de a heg rajtamaradt a ház szájadékán). A pár napos, 1-2 hetes "eddzés" után ismét emeltem a hofokot a felturbóztatáshoz, a hímek szépen sorra meghágták a csajokat, ezután -ha tehettem- elkülönítettem a "bakot" nostényeitol, hogy azok nyugodtan petézhessenek, illetve ehessenek. A csúcsidoszakban naponta 2-3 db új petecsomó is létrejött (5-6 nostényre számítva), többnyire csak a legelso 1-2 csomót tartottam meg, a többit kiszárítva, porrá zúzva, visszaszolgáltattam a csigáknak (a kicsiknek is), remek Ca forrásként! 10-15 nap után 100-200-asával keltek ki a kicsik, azoknak általában porított lemezestápot, nyúltápot adtam.
4. 2-3-4 hónapos nevelés kellett a mogyorónyi (2-2,5 cm-es) "bolti" mérethez, elég szépen tudtam eladni az "extra" színu csigákat (a boltban is gyorsan fogyott az áru). Javarészt csak 1-2 boltba szállítottam belolük, de aztán szó szerint torkig lettem a csigákkal, csiga-csiga-csiga mindenütt, sehol egy hal!

Ígyhát mindezen érdekes jószágok már a múlté, bár ha látnék ma fehér-kék-barna almacsigákat, újra elveszíteném lábam alól a talajt...