Hirdetés

Prológus

Régen, mikor még nem léteztek a modern szilikon alapú kaucsukragasztók, szinte kizárólag fémvázas akváriumokat használtak. Már magam sem tudom honnan, de birtokomba került egy ilyen akváriumocska. Igen, akváriumocska, hiszen külső méreteit tekintve kifejezetten picinek volt mondható. 50 cm széles, 20 cm mély, és 31 cm magas volt, vagyis nagyjából 25 literes. Ez az akvárium olyan régi volt, hogy az üveglapok még belülről is gittelve voltak. Ráadásul még sérült is volt, hiszen az egyik frontüveg be volt törve, és a fenéklap is repedt volt.

Az volt a tervem vele, hogy "egyszer majd" fel fogom újítani, ezért éveken át az udvari sufniban kallódott, és szerencsésen megúszott minden lomtalanítási akciót. Elgondolásom szerint az akvárium az 50-60-as években készülhetett, ami annyit tesz, hogy körül-belül 50-60 éves lehet. Arányait tekintve kifejezetten dekoratívnak, és jól kezelhetőnek tűnt.

Az a tény, hogy fémvázra épült, nem nagyon riasztott el, hiszen gyerek koromban is volt egy ennél nagyságrendekkel nagyobb fémvázas akváriumom, és azzal sem volt semmi gondom. Ez amúgy 81 cm széles, 40 cm mély, és 47 cm magas volt, azaz nagyjából 150 literes. Sajnos ez ma már nincs meg, és még csak egy fényképem sincs róla... :-(

Minden esetre aztán végre eljött az idő, hogy elkezdjem az antikvitás számba menő akváriumocska újjávarázslását!

A keret felújítása

Első feladatom az volt, hogy az igencsak romos állapotban leledző akváriumocskát kiássam a sufniból. Eztán következett a munka legbrutálisabb része, ugyanis a régi üveglapokat egy kalapáccsal ki kellett törni a keretből.

Ezt követően a keretet meg kellett szabadítanom a régi festékmaradványoktól, a hozzákövült gittdaraboktól, és a rozsdától. Ezt egy fúrógépbe fogott drótkefekoronggal végeztem el. Itt látszott aztán az is, hogy a keret elég gödrös, de sikerült nagyon jól fémig lepucolni a. Ekkor vettem észre azt is, hogy a keret az egyik saroknál el volt törve, de jó atyámnak sikerült gond nélkül meghegesztenie.

A fémtiszta keretet aztán sötétbarna olajfestékkel festettem le. Persze, feketére festve sokkal jobban nézett volna ki, de sajnos ilyen festék éppen akkor nem volt idehaza... Az így elkészült akváriumkeret aztán hónapokig várta további kalandjait. Addig is főként állványként szolgált modellezési munkáim során...

Az újrafestett akváriumkeret

A szép újrafestett keret

A keret beüvegezése

A nagy akváriumhoz készült fedőlapok levágása után még maradt egy kis üveganyag. Ezt használtam fel. Az üveg 4 mm vastag volt, amit fenéklapnak való felhasználásra egy kicsit rizikósnak tartottam, ezért valahonnan még felkutattam még egy kis lap 6 mm-es üveget is. Miután már megvolt az üveganyag, előkészítettem a szükséges dolgokat: üvegvágót, szilikonkaucsukot, kartuspisztolyt, mérőszalagot, vonalzó gyanánt egy parkettalap darabot. Tudtam, hogy az üveg széleinek lecsiszolásához csiszolókőre is szükségem lesz.

Ezt követte az oldallapok, és a fenéklap szélességeinek és hosszúságának kimérése. Mivel maga a keret igencsak ósdi, nem igazán volt olyan, ahogyan a szakkönyvek írják. A sík, sehol sem volt tökéletes, mint ahogyan a derékszögek is hagytak maguk után némi kívánnivalót. Emiatt számolnom kellett azzal, hogy a behelyezett üveglapok nem mindenhol fognak teljesen felfeküdni a keretben.

A keret szélességének mérése

A keret hosszának mérése

Egy kis ráhagyással kellett méreteznem a kivágandó üveglapokat. Csakhogy a keret méreteltérései miatt, valamint mert nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, hogy a fenéklapot mennyire tudom majd a keretbe süllyeszteni, az oldallapok méretét is a keret adta lehetőségekhez képest mértem ki. Fedőlapnak a keret alapterületét vettem meghatározó méretként.

A következő üvegszükségleteket állapítottam meg:

üveganyag-szükséglet

Aztán végre jött az üvegesmunka egyik legkényesebb része, az üvegvágás, de ez sem ment minden probléma nélkül...

Az történt ugyanis, hogy a fenéklapnak szánt igencsak viseletes üveglap nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kiadja a fenéklapot, pedig felületét tekintve rendelkezésre állt a szükséges mennyiségű üveg. Nem maradt hát más választásom, két darabból kellett elkészítenem a fenéklapot.

A rendelkezésre álló 6-os üveganyag hosszmérése

Ez nem túl esztétikus megoldás ugyan, de ha figyelembe veszem, hogy az aljzat úgyis takarni fogja a ragasztási vonalat, és hogy egy gyakorlatilag már semmire sem jó, kidobásra ítélt rissz-rossz üveget szándékoztam erre a célra felhasználni, elfogadható kompromisszumnak tűnt a kétrészes fenéklap megoldás.

Figyelni kellett, mert az üvegvágó acélkereke pontosan 3 mm-re helyezkedik el a vezetőél síkjától, és ezt mindig bele kell kalkulálni a mérésbe.

A rendelkezésre álló üveglap szélességét beleszámítottam a leendő fenéklap szélességébe. A hiányzó darabot pedig a vágáskor leeső hulladékból alakítottamki. Először a hulladéklapon is a fenékszélességet állítottam be, majd ezt követően levágtam a hiányzó méretet. A két lapot egymás mellé téve ellenőriztem, hogy A két üveglap méretileg valóban helyesen lett-e kivágva.

A frissen levágott fenéklap-szélesség ellenőrzése

A levágott fenéklap-elemek együttes méretellenőrzése

Apropó, kivágva!

Az üvegtáblák vágását nem úgy kell elképzelni, mint ahogyan ezt más anyagok esetében szokás. Az üveg vágását talán sokkal helyesebb lenne irányított törésnek nevezni.

Itt arról van szó ugyanis, hogy az üvegvágóval csak egy jó mély karcolást hozunk létre az üveg felületén, ami miatt abban belső anyagfeszültség keletkezik. E belső feszültség teszi lehetővé, hogy az üveget a karcolás mentén eltörjük. A titok mindössze annyi, hogy a karcolásnak elég egyenletesnek, és lehetőleg minél egyenesebbnek kell lennie.

Arra viszont, hogy a voltaképpeni törést -vágást- elvégezzük, csak 1-2 percünk van, ugyanis ezt követően az anyagban keletkezett belső feszültség lassaneloszlik, és innentől fogva már nem tudjuk megfelelően törni az üveget. Az eztán már ott törik majd el, ahol a bal, illetve a jószerencse hozza. Az üvegesmesterek ezt a jelenséget úgy i s nevezik, hogy "kihűl" a vágás.

Mivel pedig az üveg vágása finoman szólva nem kétirányú folyamat, fokozottan ügyeljünk a pontosságra mind a mérésekkor, mind pedig a vágás során! A levágott darabokat is ellenőrizzük mindig, hogy kellően méretpontosak-e, nehogy aztán az összeállításkor kerüljünk kínos helyzetbe.

A lapok levágása után a vágási felületek hihetetlenül élesek. Ezt nedves csiszolókővel kell lecsiszolni minden oldalon

A nyers és a csiszolt vágási él közti eltérés...

Ez már csak a kezünk épsége miatt is fontos, arról nem is beszélve, hogy ezzel az élek könnyen meg is sérülhetnek egy véletlen koccanástól is akár, ami aztán az üveglap töréséhez vezethet. Jómagam erre a célra egy durva csiszolókövet használtam, amit egy használt, vízzel telt húsos-tálcában tároltam.

A csiszolókő

Nos, miután méretre szabtam a fenéklap darabokat, és az oldallapokat, valamint kivágtam az fedlap alapjául szolgáló üveglapot is, a voltaképpeni ragasztási munkálatok előtt ablaktisztítóval szépen lepucoltam az összes üveglapot, és a keretet is.

Megtisztított oldallapok a sorsukat várják...

Erre azért volt szükség, mert a poros, zsíros felületeken a ragasztóanyag nem képes rendesen megtapadni. Fontos volt továbbá az is, hogy szárazak legyenek a ragasztandó felületek, így én egyszerű háztartási papírtörlővel töröltem véglegesen csillogóvá az üveglapokat.

Mivel elsőként a fenéklapokat szándékoztam a helyükre tenni, ezeket illesztettem be a keretbe, de természetesen még ragasztó nélkül, hiszen csak arról akartam megbizonyosodni, hogy valóban megfelel-e a méretük, és hogy mennyire jól fekszenek bele a keretbe.

A helyükre próbált fenéklap elemek

Nos, hát nem volt valami eszményi a felfekvésük, a keret alakja miatt, no de sebaj... Annyi már ekkor is egyértelmű volt, hogy mindenféleképpen a nagyobb méretű lapot kell először a helyére tenni, és csak utána a kicsit. Mikor ezzel megvoltam, végre kezdetét vehette maga a ragasztás.

Persze, ezt se lehetett csak úgy "Hűbele Balázs" módjára összecsapni. Elsőként kartuspisztollyal jó bőven hordtam fel ragasztót a keret alsó éleibe. Azért az élekbe, mert az volt a célom, hogy a keret eldugott sarkaiban se nagyon maradjanak légzárványok.

A keret alsó peremére felhordott ragasztó.

Aztán óvatosan helyére illesztettem a nagyobbik fenéklap elemet, majd egy kissé belenyomkodtam a ragasztóval behúzott keretbe.

A nagyobbik fenéklap elem a helyére illesztve...

Utána a kis fenéklap-elemnek azt az élét, amelyik a nagyobbikkal fog érintkezni, szintén kihúztam ragasztóval, majd ezt is beillesztettem a helyére, a nagy mellé. Eztán már csak néhány közepes méretű kővel le kellett kicsit szorítanom a fenéklapokat, hogy a lehető legnagyobb felületük érintkezzen a ragasztóval.

A kisebbik fenéklap-darab érintkezési élére felhordott ragasztó

A kisebbik fenéklap-darab helyére illesztése...

Kerültem a túlzott nyomóerő alkalmazását, mert nem akartam, hogy esetleg valamelyik üveglap közvetlenül érintkezzen a keret fémfelületével. Azt szerettem volna elérni, hogy a fenéklapok alatt megszilárduló szilikonkaucsuk egyfajta csillapítóanyagként is szolgáljon majd a szigetelésen kívül, ha már terhelve lesz a medence.

A véglegesen helyére ragasztott fenéklap

Miután mindkét fenéklap-elem a helyére került, rövid ideig préseltem őket két teli ásványvizes palackkal. Amíg a ragasztó meg nem szilárdult annyira, hogy már képes volt helyzetben tartani az üveglapokat, úgy véltem, jobb, ha egyáltalán nem bolygatom az akváriumot.

.

üvegcsík letörése az oldallapok méretigazításakor..

Annyit tettem csak, hogy a már fenéklappal rendelkező kereten újból megmértem az oldallapok méreteit, és az előzőleg kivágott "nyers méretű" lapokat pontosan méretre vágtam, és a vágási éleket jól eldolgoztam. Szerencsére a pontosító vágások mind jól sikerültek, így nem kellett egy oldallapot sem újra elkészíteni. E folyamat során néhány üvegcsíkocska keletkezett, amiket félreraktam, mert a fedőlap kialakításánál úgy gondoltam, még jó hasznukat vehetem...

Három, négy óra múlva, mikorra a ragasztóanyag valamennyire megszilárdult, és az immár félkésznek mondható akvárium biztonságosan mozgathatóvá vállt, óvatosan, persze megint csak ragasztó nélkül, próbaképpen helyére illesztettem az összes oldallapot.

Vigyáznom kellett rá, nehogy valamelyik oldallap befeszüljön, és eltörjön. Elsőként a két frontlap, majd a két oldallap került a helyére. Eztán kemény hungarocellből kivágtam két akkora csíkot, amikkel stabilan ki tudtam feszíteni az oldallapokat, nehogy valamelyik bedőljön, és ne adj" isten meg is sérüljön.

A helyükre próbált oldallapok és rögzítésük...

E műveletre már csak azért is szükség volt, hogy lássam, mekkora síkbéli eltérések vannak a fémkeretben az üveglapok síkjaihoz képest. Nos, kár lenneazt állítani, hogy minden szépen illeszkedett, ugyanis némelyik sarokban az üveglap 1-2 mm-re is elállt a keret vonalától.

Jókora rés az üveg és a keret között az egyik sarokban...

Mikor már láttam, mi a valós helyzet, kiszedegettem az oldallapokat, és ragasztóval kihúztam a keret oldalsó és felső éleit, valamint a fenéklapi éleket szintúgy- Aztán fokozott figyelemmel és óvatossággal egyenként helyére illesztettem az oldallapokat a már jól bevált sorrendben, majd a már leszabott hungarocell lapokkal jól kiékeltem őket a véletlen elmozdulás ellen.

Megint várnom kellett a ragasztó részleges megkötése miatt néhány órát, majd minden egyes oldallap külső élét szintén kihúztam ragasztóval. Nem spóroltam az anyaggal, mert szerettem volna az üveg és a fémfelület közti réseket minél inkább ragasztóanyaggal kitölteni. A művelet végén ujjammal igyekeztem a lehető legsimábbra elhúzni a ragasztóanyagot, majd sietve kihúztam az összes belső élt is, és e helyen is az ujjamat használtam simítónak. Az akvárium belső felső élét különösen nehéz volt megfelelően eldolgozni!

Minden ragasztási munka megvan, hát akkor tessék szépen száradgatni, kötögetni, kedves ragasztó!!!

Miután végre elkészültem az üvegezéssel, félretettem az akváriumot mintegy 24 órára, hogy a ragasztó teljesen megköthessen. Addig elkészítettem a fedlapot.

Az eredetileg levágott fedlap alap egyik sarkából levágtam egy darabot, majd egy kicsivel nagyobb sarkot vágtam ki hulladék üvegből. Ezt két, pontosan méretezett üvegcsíkocska közbeiktatásával ragasztottam vissza a fedlap levágott felülnézeti síkjába.

Ezáltal elértem, hogy a fedlap felülről nézve továbbra is szabályos téglalap alakú maradt, csak az egyik sarka mintegy 8 mm-el magasabban van. Mikor néhány óra száradási idő múlva az ekkor még mindig száradó akváriumra próbáltam a fedőlapot, azzal a problémával szembesültem, hogy a keret egyenetlenségei miatt az üveglap erősen billegett.

Ennek okán az oldallapok méretigazítása során keletkezett 1 cm-es üvegcsíkokból 2 cm hosszú, kis téglalapocskákat vágtam. úgy terveztem, ezek lesznek a fedlap tartóbakjai. Alaposan lecsiszoltam a kis üveglapocskák éleit, és felragasztottam a fedlap alsó szélélére úgy, hogy a kiemelt sarok alá nem tettem egyet sem. Az így elkészült fedlap stabilan illeszkedett a keret felső peremére, megfelelő szellőzést biztosít, és kielégítő védelmet nyújt a halak véletlenszerű kiugrása ellen még a technikai eszközök vezetékeinek kialakított sarokban is.

Miután eltelt a ragasztó teljes száradási ideje, a 24 óra, eljött az ideje a végső nyomáspróbának. Stabilan felállítottam az akváriumot, majd eltávolítottam belőle a hungarocell lapocskákat, é lassan feltöltöttem vízzel. örömmel láttam, hogy a frissen beüvegezett medence sehol sem ereszt, és nagyon jól néz ki. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy nyomban be is vigyem a lakásba, hanem még további 1 napig folytattam a nyomáspróbát, abban bizakodva, hogy a víz továbbra is benne marad. Biztos, ami biztos.

Nyomáspróba alatt a megújult ó-akvárium

Miután eltelt a száradási idő, már csak a munka desszertrésze volt hátra, az akvárium berendezése. Ezzől viszont e helyütt most nem írnék részletesen, hiszen biztos már száz ilyet olvastatok... 8-)

Berendezve végre újból akváriumként funkcionál a kisöreg

Elég az hozzá, hogy elég minimalista módon kiviteleztem a dolgot. Saját kezűleg oldottam meg az aljzat, a dekor, valamint a növények dolgát. Igyekeztem természetes jellegűen berendezni a kezeim közt megújhodott kisöreget Ezért nincs benne festett kavics, Elsüllyedt gálya, és művizigaz sem.

Az akváriumnak ugyanakkor nincsenek állandó lakói, mert hol ivadékok nevelkednek benne, hol pedig azon szerencsés halak tanyázhatnak itt, akiket azon kegy ért, hogy itt tölthetik el mézesheteiket. A nagy társasakváriumban ugyanis a nem kívánt szaporulat 99%-át levadássza a szumiraj. A maradék túlélő 1% viszont elég életrevaló ahhoz, hogy az esetleges rokoni ágak keveredése ellenére is megérdemelje az életet.

fénycsőhalak 8-) karanténban

Ha pedig esetleg hal nélkül marad esetenként néhány napra az antik medence, a vízinövények szaporítása miatt még ekkor is nagy hasznát veszem...8-)

A technikai berendezéseknél is a pici fűtő, pici szűrő elvet tartottam szem előtt.

'

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Ádám István

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 293 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top