A leggondosabban berendezett és tisztántartott akváriumban is felütheti a fejét betegség.

A leggyakoribb betegségek könnyen felismerhetőek, viszont kezelésükkel kapcsolatban nagyon kevés a kézzelfogható információ. Léteznek bizonyos jelek, melyekből könnyen következtethetünk az akváriumi körülmények között kialakult betegségre, azonban sok esetben több kórokozó együttes hatása produkál súlyos tüneteket, melyek egymástól való megkülönböztetése nagy gyakorlatot igényel.

A tisztánlátás kedvéért célszerű a díszhalak megbetegedéseivel kapcsolatban a kórokozókat és a kórokokat csoportokba szednünk. Ez alapján megkülönböztetünk: - Algák és mikroszkopikus gombák által okozott megbetegedéseket - Baktériumok és vírusok által közvetített megbetegedéseket - élősködők és paraziták okozta megbetegedéseket - Környezeti hatásokból, tartási körülményekből eredő megbetegedéseket - Funkcionális megbetegedéseket Véleményem szerint minden akvarista tapasztalt már megbetegedést halai között, vannak, akik többször is találkoztak a különböző megbetegedésekkel, és vannak, akik csak néhány alkalommal, aki pedig azt állítja, hogy nála soha nem volt semmilyen betegség, mely halait megtámadta, az nem mond igazat, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni az általa tartott halfajok természetes viselkedését a betegség jeleitől.

Sajnos sok esetben a nem megfelelő tartási körülményeknek, a rossz vízminőségnek tudható be egy-egy megbetegedés megjelenése a díszhalaink között. Ezen megbetegedések többsége gyógyítható, ha az kellőképpen van kezelve és nem utolsó sorban, időben felismerjük a betegséget, viszont van a betegségek között olyan kór is, amely biztosan a halaink pusztulását okozza. Ezen írás célja, hogy egy komplex összegzést adjon az akvarisztikában használatos antibiotikumokról, kemoterapeutikumokról, valamint általános információval lássa el az akvaristát azzal kapcsolatban, hogy mely betegségek kezelésére alkalmas az adott szer, de hozzá kell tennem, hogy eme írás nem helyettesíti a szakértői véleményt.

Nagyon fontos, hogy ne kísérletezzünk, ne találgassunk, vajon milyen betegség üthette fel a fejét az akváriumunkban, hiszen félrekezelhetjük halainkat, melynek biztosan elhullás lesz a vége. Minden esetben azt tanácsolom, hogy először kérdezzünk meg tapasztaltabb akvaristákat, lehetőség szerint minél többet, valamint állatorvosokat, mert kizárólag ők tudnak kézzelfogható információval szolgálni számunkra és ennek birtokában már nagy eséllyel menthetjük meg halainkat a biztos pusztulástól. Sok esetben a mikroszkóppal történő vizsgálat adhat csak 100 %-os diagnózist, mert egyes mikroorganizmusok nem produkálnak makroszkopikus tüneteket, valamint vannak olyan kórokozók, melyek hasonló tüneteket produkálnak és a helytelen kezelés, illetve a téves diagnózis következtében feleslegesen mérgezzük halainkat, mely akár rövid időn belül a pusztulásukat is okozhatja.

Az alábbiakban felsorolt antibiotikumok közül néhányat az akvarisztikai kereskedésekben is megvásárolhatunk, viszont vannak közöttük olyanok, melyek értékesítése vényhez kötött, mivel erős méreg-, illetve veszélyes anyagként vannak nyilvántartva (pl. formalin, metronidazol).

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy e szerek tartós, hosszú időn át való alkalmazása erősen károsíthatja halaink szerveit, illetve egészségét, valamint a kórokozó mikrobák rövid időn belül rezisztensé válhatnak az adott szerrel szemben. Mint a humán betegségek, úgy a halakkal kapcsolatos megbetegedések esetében is, a legnagyobb hangsúly a prevención van. A megelőzés legfőbb eszköze az általunk tartott díszhalak igényeinek pontos ismerete, valamint a számukra legmegfelelőbb körülmények biztosítása. Bár egy vadon fogott egyed esetében nem beszélhetünk közvetlen prevencióról, hiszen a természetben nem kontrollált körülmények között tenyésznek a halfajok. így a vadon fogott fajok, beakvarizálását megelőző, átfogó állatorvosi vizsgálatokra és a szakszerű karanténozásra lenne szükség annak érdekében, hogy ne hurcoljunk be, a már kellőképpen beállt akváriumi ökoszisztémába egy addig ismeretlen kórokozót, mely könnyűszerrel megfertőzheti egészséges halainkat, azonban ez a gyakorlatban nem feltétlenül így történik. Természetesen a karanténozást abban az esetben is alkalmaznunk kell, ha akvarista társainktól szerzünk be halakat, élőlényeket, bár vannak akvaristák, akik ezzel nem értenek egyet teljes mértékben. Azt sem árt tudnunk, hogy bizonyos halfajok hordozói lehetnek olyan kórokozóknak (Hexamita sp., Spironucleus sp.), melyek normál körülmények között nem okoznak betegségre utaló tüneteket a gazdaállaton, viszont más, arra érzékeny fajokat könnyen megbetegíthetnek.

Az egyes szerek hatása széles spektrumú, tehát többféle kórokozó ellen alkalmazhatóak, bizonyos készítmények pedig különféle dózisokban adagolhatóak, attól függően, hogy a megbetegedés milyen méreteket ölt, illetve az is lényeges, hogy a kezelendő víz milyen paraméterekkel bír. Halaink gyógykezelése nem csak vegyszerek segítségével történhet, viszont e módszerek alkalmazása nem minden esetben hoz sikert, a nem megfelelő alkalmazási tapasztalat hiánya miatt. Vannak olyan országok, melyekben komoly eredményeket értek el a díszhalak kezelésében a gyógynövények alkalmazásával, de hazánkban ez még nem elterjedt formája a kezeléseknek. A gyógynövények alkalmazása a díszhalak egészségének megőrzésében főként azon országokban terjedt el leginkább, melyekben a humán gyógyászat alapját is képezik e gyógynövények.

Léteznek olyan eljárások is, melyek teljes mértékben kizárják, mind a vegyszerek, mind pedig a gyógyhatású készítmények és a gyógynövények alkalmazását.- Ilyen módszer például a hőterápiás módszer, melynek célja, hogy olyan körülményeket teremtsünk, melyben a kórokozók életképtelenné válnak, illetve reprodukciós aktivitásuk erősen korlátozott. Ennek viszont az a hátránya, hogy nem minden halfaj (hideg vízi fajok) képes elviselni a 32-34 Celsius fok közeli hőmérsékletet. Ebben az esetben egy gyógyszeres kezelés néha előnyösebb. A hő-terápiás módszer az alábbi kórokozók esetében alkalmazható: - Costia sp.: A víz hőmérsékletének 32 Celsius fokra való emelése, melyet 4 napon át kell tartanunk. - Ichthyophthirius sp.: A víz hőmérsékletének 30 Celsius fokra való emelése, melyet 10 napon át kell tartanunk.

- Oodinium sp.: A víz hőmérsékletének 33-34 Celsius fokra való emelése, melyet 24-36 órán át kell tartanunk. Az említett kezelés során elengedhetetlen a folyamatos oxigénbeporlasztás és a hatékony szűrés.

1. ábra Az Ichthyophthirius multifiliis életciklusa

- A hő-terápiás módszerhez hasonlóan az áthelyezéses módszer is egy vegyszermentes eljárás, melyet leginkább a külső parazitás megbetegedésekkel (Ichthyophthirius sp.) szemben alkalmazhatunk hatékonyan. Hátránya, hogy hosszadalmas, akár több hetet is igénybe vehet (3-4 hét), figyelembe véve a parazita életciklusát, valamint rendkívül munkaigényes, mivel az áthelyezést 12 óránként kell elvégeznünk. Ezen eljárást azon halfajok esetében alkalmazhatjuk hatékonyan, melyek érzékenyek a vegyszerekre.

Fontos, hogy a medencék vízének hőmérséklete 24-25 Celsius fok fölé ne emelkedjen. Az eljárás lényege, hogy az áthelyezéskor a hal bőrén megtelepedő paraziták érett cisztája felreped és a bennük lévő kórokozók szétszóródnak a vízben, melyek a halak következő medencébe történő áthelyezését követően, gazdaszervezet hiányában elpusztulnak.

Ezzel a módszerrel az Ichthyophthirius fertőzöttséget a kezelés 23. napjára teljes mértékben megszüntethetjük. Azonban ez az eljárás hatalmas stressz terhelést jelent halainknak, így mérlegelnünk kell, hogy maradunk-e ennél a módszernél, vagy valamilyen vegyszert alkalmazunk a kórokozók elpusztítására. - A harmadik vegyszermentes eljárás az úgynevezett rácsos módszer. Ez az eljárás szinte minden ekto-parazitás megbetegedés esetén alkalmazható. Lényege, hogy a tenyésztőmedence aljára, 5-6 cm-re az aljzattól kell elhelyeznünk egy rácsot, vagy egy ritka szövésű hálót. így a halaink ürülékével együtt a kórokozók a rács, illetve a háló alá kerülnek, ahol a halak nem férnek az aljzathoz, ezáltal nem történik meg az újrafertőződés. A módszer hátránya, hogy az aljzat így nagyon nehezen tisztítható.

Antibiotikumok

Klóramfenikol

Alkalmazhatóság: Hasvízkór, furunkulosis, bakteriális úszórothadás, valamint bakteriális kopoltyú bántalmak esetén. Hatékonyan pusztítja el a gramm pozitív baktériumokat, a Coccus-okat, a spórás Bacillusokat, az Aktinomicétákat és a nagyobb vírusokat. A készítményből fürdővizet készítünk halaink számára és 10-20 órán át hagyjuk őket benne.

Adagolás: 40 mg/liter vízA hatóanyagot egy kevés etilalkoholban feloldjuk, majd ezt követően a fürdető medencébe csepegtetjük, miközben vattán keresztül átszűrjük és a kezelt vizet óvatosan kevergetjük. A kezelés alatt fokozott figyelmet kell fordítanunk halaink viselkedésére, illetve a kezelt víz minőségének változására. Ha halaink viselkedésében szokatlan dolgot tapasztalunk, akkor a kezelést azonnal meg kell szakítanunk. A klóramfenikol kiválóan alkalmazható belsőleg is. Ebben az esetben díszhalaink táplálékába kell kevernünk a hatóanyagot, mellyel 3 napon át, naponta kétszer kell halainkat megetetni. Ebben az esetben 100 g táplálékba, 500 mg hatóanyagot kell kevernünk.

Neomicin szulfát

Alkalmazhatóság: Külső bakteriális fertőzések, úgymint úszórothadás, valamint bőrfekély kezelésére.

Adagolás: 2-3 g/liter A kezelést 3 napon át kell végeznünk, a kezelés végeztével részleges vízcserét kell alkalmaznunk, mely során az akvárium vízének 1/3-át-1/2-ét kell lecserélnünk. érzékeny halak esetében fennállhat a mérgezés veszélye, ezért a kezelés nagy odafigyelést igényel. A készítményt, díszhalaink táplálékába is keverhetjük. Ebben az esetben 100 g táplálékhoz kell adagolnunk 250 mg-ot a készítményből. Az így előállítót gyógy tápot három napon át, naponta háromszor kell halainkkal feletetni. Az egyes etetéseket négy óránként kell elvégeznünk. Nitrofurantoin-nal kombinálva, alkalmazhatjuk a fejlyukacsosodás (Hexamita sp., Spironucleus sp.) gyógykezelésére is. Ebben a formában egy 3-5 napon át tartó fürdető kúrát kell alkalmaznunk.

Tetraciklin-hidroklorid

Alkalmazhatóság: Hasvízkór és vibriosis kezelésére. Növényes akváriumokban való alkalmazását mérlegelnünk kell, mivel erősen károsíthatja azokat. A tetraciklin, bomlása következtében vörösre színezi a vizet, így elkerülhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere a kezelést követően.

Adagolás: 1 g/100 literAz említett betegségek kezelésére, egy 4 napon át tartó fürdőt kell alkalmaznunk a beteg halak számára, vagy egy 24 órás fürdetést is alkalmazhatunk, így 100 mg készítményt kell 100 liter vízre számolnunk. Eme szer esetében is élhetünk a táplálékkal való bevitel lehetőségével. Ebben az esetben 750 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk. Az így elkészített táplálékot hét napon át kell adagolnunk, napi két alkalommal. Az etetéseket hatórányi különbséggel kell végeznünk.

Klórtetraciklin, Oxytetraciklin

Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a készítmény nagyon nagy hatásfokkal alkalmazható a különböző, vadon befogott, latin-amerikai halfajok (Corydoras sp.), valamint a Malawi- és a Tanganyika-tóból származó fajok kezelése során. Viszont a délkelet-ázsiából származó halfajok (Poecilia sp.) esetén kevésbé hatékony a szer, mivel az ebben a régióban elterjedt baktériumok (Flexibacter columnaris, Pseudomonas sp., Aeromonas sp.) a legtöbbször rezisztensek eme antibiotikummal szemben.

Adagolás: 3-4 g/100 liter A kezelést 2-3 napon át kell végeznünk, mely során az akvárium vizét erősen szellőztetnünk kell. A kezelés során az akvárium vize sárgásbarnává válik, majd a készítmény bomlását követően sötétbarnává színeződik, ezért a kúra lezárásaképpen egy teljes, vagy részleges vízcserét kell alkalmaznunk, illetve aktív szénnel való szűrést is alkalmazhatunk.

Penicillin

Alkalmazhatóság: A Flexibacter columnaris által okozott betegség, illetve bakteriális kopoltyú betegségek esetén. Súlyos fertőzöttség esetén a kezelést többször is meg lehet ismételnünk két napos eltéréssel. A kezelést, kezeléseket követően a teljes vízcsere elengedhetetlen. A mérgezés elkerülése érdekében nem célszerű az egyes kezeléseket 24 óránál tovább végezni. A penicillint elsősorban a humán gyógyászatban alkalmazzák, ezért ha van rá lehetőség, akkor célszerű más, az állatgyógyászatban használatos készítménnyel próbálkoznunk.

Adagolás: 2x106 I.U. (International unit- Nemzetközi egység)/100 liter= 2 g/100 liter Kanamicin szulfát Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések, úgymint Pseudomonas sp., Aeromonas sp., valamint haltuberkulózis esetén. A kezelést 4-5 napon át kell végeznünk, ezt követően 30-50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk. A kezelés hátránya, hogy rendkívül sokba kerül. Adagolás: 2-5 g/100 literA készítményt táplálékkal is bevihetjük a megbetegedett hal szervezetébe, így 100 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk.

Streptomicin

Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén. Hatása és alkalmazásának módja teljes mértékben megegyezik az Oxitetraciklinnél leírtakkal.

Adagolás: 2 g/100 literA kezelés során az akvárium vize erősen bűzössé válhat, ezért a kezelést követően elengedhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere.

Paromomicin (Gabbrocol®)

Alkalmazhatóság: Ostoros és csillós bélparaziták által okozott betegségek kezelésére, melyek jelenlétének jellegzetes tünete a fehér, nyálkás ürülék. A készítményt fürdetőként, illetve a táplálékba való keveréssel is alkalmazhatjuk. Fürdetőként való alkalmazásához célszerű egy külön medencét üzembe helyeznünk Erre azért van szükség, mert a Gabbrocol®-ban lévő hatóanyag glükózhoz van kötve, így az akvárium vízének, tejszerű, zavarosodását okozza, mivel a glükóz kedvez a baktériumok szaporodásának. A kezelés során erős szűrést és levegőbeporlasztást kell eszközölnünk. A készítményből készített fürdőt, nem célszerű 18 óránál tovább alkalmazni, egyetlen halfaj esetében sem, mert erős anoxiás állapot állhat be, mely a halak pusztulását okozza. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor célszerű a kezelt halakat, 12 óra elteltével egy újabb Gabbrocol®-os fürdőbe helyezni, így elkerülhető az oxigénhiányos állapot. Súlyos esetekben a kezelés többször megismételhető.

Adagolás: 5 g Gabbrocol®/30 liter vízben feloldva 2 g Gabbrocol®/ 100 g táplálék. Az így elkészített eledelt három napon át adagoljuk, napi 1-2 alkalommal.

Nitrofurantoin

Alkalmazhatóság: Hasvízkór továbbterjedésének megakadályozására, úszórothadás, külső bakteriális fertőzések, vesebántalmak és vibriosis, valamint a Pseudomonas sp., és az Aeromonas sp. által okozott betegségek kezelésére. Sárga színű kristályos anyag, mely vízben nehezen oldódik. A készítményt alkalmazhatjuk közvetlenül az akvárium vízét kezelve, vagy a táplálékhoz keverve.

Adagolás:100 mg készítmény/30-40 liter víz. A kezelést megkezdése előtt célszerű, egy pohár langyos vízben feloldani, majd az oldatot óvatosan a kezelendő vízhez keverni. A kezelést tizenöt napon át végezzük, mely befejeztével, a víz nagy részét le kell cserélnünk, illetve alkalmazzunk aktívszenes szűrést. 

Kemoterapeutikumok

Akriflavin, Tripaflavin

Alkalmazhatóság: Fátyolbetegség, úszórothadás és kisebb felületi sérülések esetén. A készítmény hatékonyan segít a Costia sp., a Chilodonella sp., a Trichodina sp., a Trichodinella sp. és a Flexibacterium sp., valamint egyes penészgombák által okozott megbetegedések leküzdésében. Növényekkel benépesített akváriumok esetében nem célszerű az alkalmazása, mivel erősen károsítja azokat. A készítmény alkalmazását követően, az akvárium vízét célszerű aktív szénen keresztül átszűrni, mivel a készítmény erős színező hatással bír, illetve ily módon a gyógyszermaradványokat is eltávolítjuk a vízből. Annak érdekében, hogy a megfelelő hatást érjük el, a készítményből oldatot kell készítenünk, ez azt jelenti, hogy 1 liter vízben kell feloldanunk 1 g szert, melyet a későbbiekben az előírtak szerint kell adagolnunk az akvárium vízéhez, attól függően, hogy milyen mértékű a fertőzöttség.

Adagolás:1.) 1 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by