 |  |  |
Nagyteljesítményű szűrés - avagy hogyan készítsünk gondozásmentes szűrőegységet?
A szűrés elkészítése minden akvarista egyik leginkább megfontolandó tevékenysége az akvárium megépítése során.
Mindenkinek más és más elképzelése van az ideális szűrésről, ám ami biztos, hogy mindenki kristálytiszta, szennyeződéstől mentes akváriumvizet szeretne, melyben házi kedvencei jól érzik magukat. A kereskedelmi forgalomban zavarba ejtően sokféle és különböző nagyságú, teljesítményű és kivitelű szűrőket szerezhetünk be.
Az alábbi cikk azoknak tud segítséget nyújtani, akik saját kezűleg szeretnének megépíteni olyan szűrési rendszert, mely magában hordozza az ideális szűrés feltételeit, ám emellett a pénztárcát is kímélve nem kergeti fölösleges pénzkidobásba a tulajdonosát.
Ajánlom ezt a rendszert azoknak, akik nagy, vagy akár extra nagy méretű édesvízi akváriumot szeretnének építeni, illetve azoknak olyan halakat tartanak, melyek életvitele következtében különösen megterhelik az akvárium vizét, és ezért gondot okoz a megfelelő szűrés.
A szűrési rendszerben a hagyományos elrendezést alkalmazom, amikor felül található az akvárium, alatta pedig rendelkezésre áll annyi hely, amelyben kényelmesen el lehet helyezni a szűrőegységet.
 Az akvárium méretének kb ¼-ét használom szűrőegységként. Tehát 1,000literes akvárium alá kb. 250 literes szűrőház kerül. A szűrés 2 fázisból tevődik össze. Az első fázisa a szűrőegységnek a mechanikai szennyeződéseket szűri le, a második részegység pedig a biológiai szűrés feladatát látja el.
 Ez az egység közvetlenül a leömlőcső alatt helyezkedik el, melyhez meg kell oldani a könnyű hozzáférést. Az előszűrő egységbe perlonvattát helyezek, melyen a teljes vízmennyiséget átfolyatom, mielőtt a szűrőházba menne. A lerakódástól elszennyeződött perlonvattát hetente egyszer kicserélem.
(ennek a költsége kb 50-100.- ft közötti összeg, hetente)
 Ezzel elértem azt hogy a mechanikai szűrőrészbe már csak „előszűrt” víz érkezzen, ami ugyan még szennyezett, de már nem tartalmaz nagy méretű bomlásra alkalmas szennyeződést. Ezáltal a szűrő hatékonyabban tud működni, és kisebb terhelésnek van kitéve, valamint garantált, hogy évekig nem kell foglalkoznom a karbantartásával, esetleges kitisztításával, mert nincs olyan nagyságú szennyezőanyag, amely a szűrőközeg pólusait eltömíthetné.
Ne felejtsük el azt sem hogy a szűrőakváriumban elhelyezhetjük a fűtésünket is.
 A szűrőegység első kamrája a mechanikai szűrés feladatát látja el.
Az első, kb 10-15cm szélességű kamrarészbe perlonvatta rétegek kerülnek oly módon hogy a teljes kamrát kitöltsék. Figyeljünk arra hogy a kamrába ne „tömjük” bele a szivacsot, csupán lazán helyezzük be abba.
Ezt a szűrőanyagot kb. havonta, vagy jobb esetben kéthavonta cseréljük ki új perlonvattára.
(Mielőtt bárki megijedne hogy az előszűrő vatták cseréje komolyabb havi kiadást jelent, érdemes megjegyezni hogy a kereskedelmi forgalomban, méterre kapható ilyen szűrőanyag, csupán azzal a különbséggel hogy nem perlonvattának hívják, hanem egy más néven forgalmazzák a méterárúval foglalkozó cégek…)
Ezzel a szűrőrésszel tehát elértük azt a célt, hogy nagy méretű szennyeződések, ill. olyan anyagok nem jutnak el a fő szűrőrészig, melyek túlságosan megterhelnék, vagy akár eltömítenék a szűrőnket.
 A szűrőegység harmadik kamrájába TM20-as, vagy TM30-as szűrőszivacsot használok, legalább 10-15 cm-es vastagságban, több réteget egymásra téve. Fontos hogy a szivacsot „faltól-falig” méretűre szabjuk, hogy az átáramló víz a teljes felületet használja, és ne tudjon a szivacsréteget megkerülve bejutni a biológiai szűrési részbe!
A szivacsok között hagyjunk 1-1 cm-es távolságot amennyiben több, vékonyabb lapot használunk.
Ezeket a szivacsokat nem kell kimosni, mert ez már részben a biológiai szűrési funkciókat is ellátja, mindamellett hogy még mindig képes az esetlegesen a vízben maradt lebegő szennyeződéseket is megkötni, és lebontani.
 A negyedik kamrában most már elékeztünk a biológiai szűrési egységhez.
Ezekben a további kamrákban nagy felületű szűrőanyagokat használok, mint pl. a lávakövet, amely a negyedik kamrában foglal helyet. Ha jobban szeretjük a kerámiagyűrűket, természetesen azt is használhatunk a biológiai szűrőnk megtöltésekor.
A kamrákat egymástól furatokkal ellátott üveg, plexi, vagy akár polikarbonát lapokkal válasszuk el. A leginkább pénztárcakímélő megoldás, amikor a szűrőház falára két oldalra műanyag síneket ragasztunk fel és ebbe vágunk bele méretre polikarbonát lapot, amelyet négyzetrácsosan furatokkal látunk el a teljes felületén. Ezzel a módszerrel kellőképpen elválasztottuk egymástól a szűrőkamrákat, ugyanakkor biztosítottuk a víz átáramlást is.
 A következő kamrába, mely a szűrőegység legnagyobb méretű tere, Biolix labdákat töltök, melyek az egyik legkiválóbb biológiai szűrésre alkalmas, nagyfelületű üreges műanyag gömböcskék. Valójában ez a kamra a „lelke” az egész szűrőegységünknek! A Biolix kamra alá levegő csövet vezetek be, és a szűrőanyag alá beporlasztom azt egy porlasztófej segítségével. Ezzel a Biolix közeget „megszellőztetem” melynek révén a biológiai szűrőteljesítmény lényegesen javul. A Biolix nem túl ismert szűrőanyag, de a világ fejlettebb országaiban speciális szűrési feladatokra rendszerint használják, mert kiváló szűrőtulajdonságokkal rendelkezik, valamint lényegesen olcsóbb mint a hasonló adottságokkal bíró különböző biolabdák és egyéb műanyagból készült nagyfelületű szűrőanyagok.
 A végső kamrába, mely szintén egy 10-15 cm széles kamra, perlonvatta kerül. Ezt a vattát már csupán évente 1-2 alkalommal szükséges cserélnünk, de csak abban az esetben, ha a színén látjuk hogy apró szemcséjű szennyeződésekkel telítődött.
 Mielőtt az akváriumunkba a már megszűrt vizet visszajuttatjuk, használhatunk UV szűrőt, amennyiben szükségesnek tartjuk azt.
 Ez lehet elektromos, vagy nagyobb akváriumok esetében gondolkodhatunk abban is hogy az épület gázfűtésével kötjük egybe az akváriumunkat, ezzel energiát és pénzt spórolva meg magunknak.
Ebben az esetben a szűrőakváriumba műanyag padlófűtés csövet célszerű betekerni, kb 100 literenként 1-1,5 fm fűtéscsövet alkalmazva. Fontos hogy egy termosztát egységgel szabályozzuk a víz hőmérsékletét! Kiegészítésképpen érdemes az ilyen medencékbe kiegészítő tartalék elektromos fűtést is betennünk, váratlan helyzetekre.
 Fűtés központi padlófűtéssel.
 Az akváriumból a gravitációs túlfolyó csövet kb kétszeres átmérőjűre méretezzük a nyomócsőhöz képest, vagy használjunk dupla kifolyó csövet a megfelelő vízáramlás érdekében.
Ezzel a rendszerrel egy relatív olcsó, ám annál nagyobb teljesítményű és kis karbantartási igényű szűrőberendezést készíthetünk magunknak.
  Ha lehetőségünk van rá és a szűrőakvárium, szűrőtartály közelében van csatorna rákötési lehetőségünk, esetleg vízvételi lehetőség, akkor akár a rendszerünket teljesen automatára is megépíthetjük, oly módon hogy egy elektromos adagoló segítségével minden héten egy bizonyos százalékos vízcserét csinálunk, úgy hogy friss víz kerül az akváriumba, majd pedig a többlet víz távozik a szűrőakvárium túlfolyón a csatornarendszerbe.
 worldinvestman
|
 |  |  |
Blogom
ÉDESVIZI RÁJÁK TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSI ALAPISMERETEK 2. rész.
| | |
Kevés felemelőbb érzés van egy hobby díszhal tartó életében, mint amikor a halai utódokat hoznak a világra.
Lehet ez egy egyszerű elevenszülő, egy ikrázó fogasponty, vagy akár egy diszkosz pár, ami utódok nemzésére adta a fejét.
Nem a fajtától függ a sikerélmény, hanem attól hogy ki, milyen halakra szakosodott.
AZ édesvizi ráják szaporodásának van néhány fontos szempontja, amik figyelembe vételével bárki megtapasztalhatja eme különleges élőlények akváriumi tartásnak és tenyésztésének élményét.
Az édevizi ráják 2 éves korukban körül érik el az ivarérettséget. Jellemzően addigra már elérik a felnőttkori méretük 80%-át.
A hímek kasperjei már tisztán látszanak, és a végei "kipöndörödnek". A nőstények esetében az ivarérettségnek nincsennek igazán külső jelei, csupán méretük alapján lehet következtetni a felnőt korrá válás időszakára. Amennyiben nem tudjuk hogy a hozzánk került ráják pontosan mennyi idősek, tehát mikor születtek, úgy érhetnek meglepetések.
 Sajnos a tartási körülmények alapvetően befolyásolják az állatok felnőttkori nagyságát. Sok esetben tapasztaltam hogy nem megfelelően táplált állatok már az ivarérettségi korba érnek, ám testük nagysága kívánnivalót hagy maga után.
Ez alapvető probléma lehet a párzási időszakban. Az akváriumi körülmények között használt, nem megfelelő táplálék egy igen komoly probléma forrása lehet, az emésztőszervek fejlődése kapcsán. A másik nehézség, hogy egy alultáplált hím a legtöbb esetben egyszerűen nem tud megbírkózni a sok esetben nála nagyobb testű nősténnyel.
A ráják esetében a "havi ciklus" 90 napos rendszerességgel tapasztalható. A ciklus megérkezését az alapján fogjuk észre venni, hogy nőstény rájáink többet úsznak a vízfelszín közelében, és nem csak az akvárium alján töltik a napjaikat.
 A hímek ezen időszak alatt intenzíven "hajtják" a nőstényeket. Folyamatosan a testükbe harapnak mellyel sérüléseket okoznak a szélső uszony rétegben, valamint a faroktőnél lévő uszonyokban. Időnként darabokat szakítanak ki a testükből, amely természetes a párzási időszakban. Ettől természetesen nem kell megijednünk, mert ezek a bár időnként csúnya sérülések, néhány hét elteltével teljesen begyógyulnak. Ez egy természetes folyamata az udvarlási időszaknak.
A párzáskor a hím rája a nőstény alá úszik, és kb 10 másodperc elteltével már túl is van az aktuson, melyet remegő teste jelez. A nőstény hüvelynyílásán a párzás után fehéres színű kitüremkedés látható max. 1-2 óráig, valamint a vízben apró, fehér színű váladék lebegése figyelhető meg.
Az adott héten akár többször is megtörténik a megtermékenyítés. Ez után néhány nap múlva a hím már nem mutat különösebb érdeklődést a nőstény iránt, legalábbis mindenképpen lanyhul a "kergetőzési" kedve.
 A megtermékenyített ráják (fajon belüli eltérésekkel) 90-100 napig hordják kicsinyüket a nőstény faroktőnél lévő üregeiben. A 2. hónapban már szabad szemmel is látható a háton lévő 2 dudor, ami alatt ott lapulnak a kis utódok.
A fejlődő ráják az anyjuk méhében szabadon úszkálnak a magzatvízben. Az anya a méhben lévő kis milliónyi "csáp" segítségével eteti a kicsiket, melyeket azok szabályszerűen "nyalogatnak " a méh üregekben. A táplálék az anya szervezetéből így jut el az utódokhoz. Ezt a születésük előtti hetekben ultrahang segítségével szemmel is láthatjuk.
 Az utódok egészségi állapotáról, mennyiségéről leg egyszerűbben egy ultrahang készülék segítségével győzödhetünk meg. Fontos azonban hogy az utolsó hónapban lehetőleg ne tegyük ki túlzott sokkhatásnak az anyát! Semmiképpen se helyezzük át másik akváriumba, valamint ha nagyon zavarják őt más halak a társas akváriumban, inkább azokat távolítsuk el. A terhes rájának nyugalomra van szüksége, ugyanis könnyen fennáll az elvetélés esélye.
 A ráják első vemhesség esetén 1-3 utódot hoznak a világra, majd később akár 8-10 kis rája születésére is számíthatunk!
 Amennyiben látjuk a párzást és megbizonyosodunk arról hogy ez pontosan mikor történt, akkor 90 nap elteltével szímíthatunk a kis jövevények születésére. (a 90 nap pl. az Itaituba P14-esetén általában 100nap).
A legtöbb esetben éjszaka születnek meg a kis ráják.
Az anya jellemzően nem bántja a kicsiket, de születésük után mindenképpen érdemes őket külön, egy steril, aljzat mentes akváriumba elhelyezni, hiszen a kis ráják külön törődést igényelnek.
Az első 1-2 hónapban napi 4-5 alkalommal érdemes etetnünk őket. Születésüket követően néhány napig még a hasukon látható szizacskóból nyerik a táplálékukat, de lassan elkezdenek enni az általunk biztosított eleségből is.
Sajnos ez az a pont, ahol nagyon el lehet rontani a rájáink tartását! Amit a kis megszületett ráják megszoknak az első hónapokban, utána szinte majdnem biztos hogy csak ezen az élelmen tudjuk nevelni őket, felnőtt korukig!
Éppen ezért fontos hogy ugyanazt az eleséget adjuk nekik, mint felnőtt társaiknak. Fagyasztott halhús, garnéla, kagylóhús. Ezek azok a táplálékok, amin egy egészséges rája fel tud nőni akváriumi körülmények között.
 A tubifex és a vörösszúnyog lárva NEM alkalmas felnőtt állatok számára eleségnek, ugyanúg ymint a horgészboltban beszerzett földigiliszta sem! Bár legtöbb kezdő akvarista ezeken nevelgeti halait, azok soha nem fogják elérni a természetben megszokott méretet és jó eséllyel középtávon valamilyen bélbetegségben fognak elpusztulni a következő években és soha nem érik meg a rájáknál egyébként álatalános 20-30 éves körüli kort.
Ha picit belegondolunk, akkor logikus hogy egy felnőtt, akár 8-10 Kg-os ráját nem lehet napi szinten tubifexel, vagy hasonló silány és igen drága eleséggel etetni, és jó húsban tartani. A ráják igen jó étvégyúak és sokat esznek. Ha megfelelően akarjuk őket tartani felnőtt korukban is, és nem akarjuk hogy szenvedjenek az akváriumunkban , akkor gondoljunk rájuk már kiskorukban ebből a szempontból is. Később már igen komoly nehézséget fog okozni a más fajta élelemre való átállás, valamint a megfelelő tápanyag és vitamin bevitel.
Tehát újszülött rájáinkat tartsuk egy külön kis akváriumban , amin lehetőleg a szülőmedence vizét vezetjük keresztül.
Érdemes egy UV szűrőt közbe iktatni, a fertőzések elkerülése végett. A megmaradt étel darabokat szívjuk le a kicsik akváriumából, hogy ne alakulhasson ki bomlástermék, ami bélfertőzéshez vezethet! Figyeljünk arr is hogy satbilan tartsuk a 28-30 fok közötti vizünket!
Miután túl vagyunk a kritikus időszakon, az első 2 hónapon, utána már nyugodtan tehetjük őket társas medencébe, de továbbra is biztosítsuk nekik a napi 2-szeri étkezést, és figyeljünk arra hogy más halak ne egyék meg előlük az eleségeket. Az egészséges ráják szinte mindig éhesek!
A megszülettet kicsik, színvariánsoktól függően 6-8 cm-es méretben jönnek a napvilágra.
Jellemzően nem is hasonlítanak szüleikre a szinezettségük szempontjából.
A leopoldi fekete ráják utódjai pl barna színűek és nincsennek rajta pöttyök. A p14-es itaituba utódjai barnák, és nagy hatszögletű foltos a testük, még a szülők feketék és apró pöttyösek.
 Kb a 3. hónapban látszanak már jól a felnőtté válás jellegzetes színei. De teljesen csak a 6 hónapos korukra érik el a végső színt és mintázatot.
 szerző: worldinvestman
www.edesviziraja.hu
www.youtube.com/stingraysworld
.
2011. 12. 18. 20:04 Cimkék: Édesvizi, Akvarisztika, Halak élolények 2 hozzászólás |
| | |
Édesvizi rája tartási alapismeretek. 1. rész.
| | |
Az alábbi cikk célja hogy szakszerű segítséget nyújtson azoknak, akik tervezik édesvizi rája vásárlását, vagy már tartanak ilyen állatokat, de nincsenek meg a kellő alapismeretek a megfelelő tartási körülményekről.
Elől járóban egy fontos dolgot le kell szögeznünk az édesvizi ráják tartásával kapcsolatban. Tévhit az, hogy ezek az állatok valamilyen különleges, vagy nehezen megvalósítható akváriumi körülményeket igényelnek. Az is tévhit hogy nehezen tarthatók és szaporíthatók. Sok negatív tapasztalat a rájákkal kapcsolatban csupán abból származik, hogy vásárlás előtt nincs valaki tisztában néhány fontos alapszabállyal. Ezen ismeretek birtokában bátran mondhatom, hogy eme különleges állatok akváriumi tartása nem sokkal nehezebb, mint egy sügéres, vagy egy diszkoszos, netán egy növényes nano akvárium fenntartása. Az édesvizi ráják csupán 2 fontos dologra érzékenyek: 1, Tiszta víz. 2, Megfelelő nagyságú „élőhely”. Mit is értünk pontosan e fogalmak alatt? A ráják a víz néhány paraméterére érzékenyek és vannak olyan tényezők, mellyel szemben abszolút jól alkalmazkodóak. Az ammónia minden hal számára rendkívül veszélyes! A ráják a vízben található nitrát tartalomra érzékenyek. Ennél fogva az elsődleges fontosságú dolog a megfelelő mechanikai és biológiai szűrés megvalósítása. Az ideális vízminőség az a nulla nitrát tartalom lenne, mely szinte lehetetlen. Azonban az alacsony szinten tartása igen is kivitelezhető. A nitrátos vízben a ráják a homokba fúrják magukat, nem esznek és nem lesznek aktívak, mozgékonyak. Valójában „érzik a veszélyt” mely az életükre leselkedik. A szűrőrendszer legalább 20%-a legyen a teljes akvárium méretnek. Nagyon fontos rájás akvárium esetében a kellő átgondoltsággal kialakított előszűrő egység. Ez az egyik módja annak, hogy a szűrőrendszerünk ne legyen túlzottan terhelt és hogy biztosítani tudjuk a kellő biológiai szűrést. Emellett szükséges a heti kb 20-30%-os egy vagy több részletben történő vízcsere, normál csapvízzel. A ráják testük nagyságánál és életritmusuknál fogva gyors anyagcsere folyamatot hajtanak végre. Mondhatjuk, hogy az egészséges ráják állandóan éhesek! Ez azonban nem jelenti azt, hogy állandóan etetnünk kellene őket! Sokan itt követik el az első hibát! Mivel szeretjük házi kedvenceinket és ők ezt nagyon jól tudják, így amikor egy rája gazdija megjelenik az akvárium előtt az állat ösztönös pavlovi reflexének köszönhetően, azonnal az üveg előtt követeli az élelmet. Rendszerint azzal fejezi ki ezt, hogy a szájába veszi a talajról a homokot és az üvegre fújja, felénk, jelezve ezzel hogy valamit szeretne….. Mi mást ha nem a kedvenc eleségét? Mivel a ráják nem egyszerűen „csak egy halak” az akváriumban, hanem háziállatok, így nyilván sok tulajdonos örömét leli házi kedvence folyamatos etetésében. Ezt az állatok pontosan tudják, hiszen rendkívül intelligensek. Tehát a gazdi beadja azt a pár szem kis rákot, vagy kagylót, és mosolyog magában, hogy milyen jó étvágya van a kedvencünknek. De sajnos a sok táplálék egyenes következménye a sok melléktermék. A ráják ürüléke a bomlási folyamatok alapanyaga, melynek következtében a nitrát szint gyorsan megnövekszik. Alapvetően egy felnőtt, kifejlett rája naponta egyszer igényli az eleséget. A napi adag kb 5-6 db kagylóhús, vagy kb 10 dkg rák, vagy halhús. Az újszülött rájákat napi 3-4 alkalommal kell etetni, egészen 2-3 hónapos korukig, majd ezután csökkenteni kell a mennyiséget napi 2, majd pedig napi 1 etetésre.
A rájáink testén kitűnően nyomon követhető hogy megfelelően vannak-e etetve. Egy „jó húsban lévő” rájának nem látszik ki a medencecsontja, és a szemei között a homlokán a zsírréteg olyan vastagságú hogy a koponyacsont nem kivehető. A farok töve vastag, zsírtartalékkal rendelkezik. Mielőtt ráját vásárolunk, feltétlenül győződjünk meg róla hogy az állat jó étvágyú, és hogy megfelelően jó kondícióban van. Semmi esetre se vegyünk olyan állatot, ami nem eszik azonnal, ha eleség kerül az akváriumba! A legtöbb rája pusztulás azért fordul elő mert a beimportált halak döntő többsége nem kezd el enni. A beadott eleség fölött átúsznak, mintha nem lennének éhesek. Amennyiben tehetjük, hazai szaporulatból vásároljunk halakat, mert ezek az állatok születésüknél fogva megszokták az itthoni vizeket és probléma mentesen tarthatjuk őket csapvízben. Jó eséllyel semmilyen problémánk nem lesz a jövőben velük és életük során ezek a halak nincsenek kitéve egy olyan stressznek, hogy a világ másik pontjáról egy másik éghajlati övből, egy másik, megszokott élőhelyről átemigrálják őket hazánkba. Nem beszélve arról, hogy a vadonfogásról alkotott gondolataink és a valóság sajnos merőben más… A rájákat általában horoggal fogják és nem hálóval. Ennek következtében rengeteg rája lenyeli a horgot, melyet a halász vagy ki tud szedni, vagy maradandó belső szervi sérülést okoz az állatnak, sőt sok esetben elvágják a damilt és a mélyen benyelt horgot az állat gyomrában hagyják, melyet csak fémdetektorral leht utólag analizálni.
Ezt pedig csak műszerrel lehet kimutatni. Számos, hónapok múlva elhullott import rája esetében a halál oka a belső szervekben betokosodott horog volt. Ezeket a tényeket érdemes figyelembe venni, mielőtt egy kb 3-4 évtizedig is élő házi kedvencet vásárolunk magunknak. A vízminőséggel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a ráják a nitráton kívül, gyakorlatilag a víz többi paraméterére egyáltalán nem kényesek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy könnyen alkalmazkodóak. A PH érték gyakorlatilag közömbös számukra. Éppolyan sikeresen szaporíthatók 6.00-ás és akár 8.00-as vízben is. Ugyanez a helyzet a vízkeménységgel is. Nem befolyásolja sem az étvágyukat, sem a szaporodó képességüket, sem az általános kedvüket. (természetesen egyes fajon belüli típusok érzékenyebbek lehetnek a PH-ra, mint pl a „virágmintás” ill. „tigris” változatok) Természetesen a kristálytiszta jól megszűrt vízben mutatnak a leginkább eme gyönyörű állatok. A víz hőfoka viszont annál fontosabb szempont! A ráják igen érzékenyen reagálnak a vízhőfok hirtelen változásaira. Terhes rája akár el is vetélhet ha 1-2 fokkal hidegebb vízbe kerül, ami komoly stressz kiváltó tényező ezeknél az állatoknál. Az ideális vízhőmérséklet: 28-30 celzius fok. Kerüljük tehát a hirtelen vízhőfok ingadozást, pl. az akvárium vízcseréjénél. Javasolt inkább a többszöri, kisebb mennyiségű vízcsere.
A másik fontos területe az édesvizi ráják akváriumi tartásának, a megfelelő nagyságú akvárium. Itt egy egyszerű alapszabályt kell alkalmaznunk: Minél nagyobb, annál jobb és nyugodtan eshetünk megalomániás túlzásokba is, ennek rájáink csak örülni fognak!
Alapvetően a ráják talajon úszó halfaj, tehát nem az akvárium magassága a fontos tényező, hanem főként az alapterülete. Az ideális akvárium mélység a nagyobb testűeknek 100cm-től kezdődik és legalább 2 méter hosszúságú. A magassága bőven elég, ha eléri a 60-70 cm-t. Az akváriumban minél nagyobb vízmennyiség lesz, annál stabilabb életkörülményt tudunk biztosítani kedvenceink számára. Pl. a vízhőfok változásánál is ez egy fontos tényező. Fontos még a megfelelő szintű oxigén ellátás az akváriumban. A medence fenekére érdemes apró szemű kvarchomokot használni, melyet rájáink egész nap előszeretettel fognak „turkálni”. Biztosak lehetünk benne hogy a megfelelő körültekintéssel megszerzett édesvizi rájáink rengeteg örömet fognak okozni számunkra a jövőben. Ők nem halak, ők ráják! :) Ezt a mondatot pontosan értik azok, akiknek megadatott a lehetőség, hogy ilyen csodálatos élőlényekkel gazdagítsák a környezetüket! szerző:worldinvestman
www.edesviziraja.hu
2011. 10. 05. 22:13 Cimkék: Édesvizi, halak 3 hozzászólás |
| | |
P14 Potamotrygon itaituba szaporulat
| | |
P14 Potamotrygon itaituba szaporulat.
Nagy nap volt 2011. ápr. 25-e, amikor is Ilyas, a 2 éves P14 itaituba hím rájám becserkészte a 3 éves Irmát, a tenyészlányt.
 Nászuk rövid ideig tartott, csupán néhány másodpercig, ám a mai napi eredménye igen jelentős lett eme különleges eseménynek. Irma világra hozta 9 db utódját!
A kicsik több mint 90 nap elteltével jöttek a világra az éjszakai holdfényt imitáló sejtelmes kék fényben.
A kicsik a vemhesség ideje alatt a nőstény dupla méh-zsákjában töltötték az elmúlt hónapokat. Az anya méhében található parányi kis etető csápocskákról táplálkozva.
A ráják elevenszülők, és amikor a kis ráják a világra jönnek, anyjuktól azonnal elúsznak, és saját, független életüket kezdik el élni. Megkezdődik számukra a könyörtelen világban való részvétel, mely természetes környezetükben nyüzsögnek a ragadozóktól.
Ebben a környezetben a kis ráják jelentős része elpusztul, mielőtt megérné az 1 hónapos kort. Sok esetben még a szülők is azonnal zsákmánynak tekintik a kis jövevényeket, ezért akváriumi körülmények között rendkívül fontos a kiszámítható szülési idő, és az akkor szükséges teendők megtétele, hogy kis újszülötteink mindegyike életben maradhasson.
A születésük a P14-es típusnak szinte mindig éjjel történik. Szükséges hogy teremtsük meg számukra azt az ideális búvóhelyet, hogy amikor kijönnek anyjukból, azonnal védelmet találjanak az akvárium egy erre a célra kialakított biztonságos helyén.
A kicsik 6-7 cm átmérőjűek, és újszülötten egyáltalán nem hasonlítanak felnőttkori színükre, vagy akár csak a szüleikre. Barna testüket ötszögre hasonlító szabálytalan minták borítják, míg a felnőtt állatok teljesen feketék és százával találhatóak rajtuk élénk fehér apró pöttyök.
6 hónapos korukban már kezdenek hasonlítani a szüleikre.
Az újszülöttek azonnal aprított rákhúst, és kagylót kaptak reggelire. Rendkívül fontos a mielőbbi etetésük, és az, hogy mivel etetjük őket. Sajnos nagyon el lehet rontani a rájákat, már az első napokban a nem megfelelő minőségű élelemmel, melyre rászoknak, és jó eséllyel soha nem tudjuk leszokatni őket, pl. a vörösszúnyog lárváról és hasonlókról.
 Az európai vízben született ráják rendkívül "életre valóak", strapabíróak, könnyen tarthatóak, szaporíthatóak.
Nem úgy mint beimportált társaik, melyek nagyrésze elhullik a szállítás, vagy a beakvarizálás folyamán, nem beszélve a későbbi szaporodásképtelen helyzetekről, etetési problémákról, betegségekről....
A kis jövevények most egy nevelőakváriumba kerülnek, de mindez úgy van kialakítva, hogy a szülőmedence vizének körforgását továbbra is élvezhetik. A ráják igen érzékenyek a vízváltozásra, így lehetőleg minden ilyen sokkhatást el kell kerülni velük kapcsolatban.
A kis ráják tehát mindannyian, épségben és egészségben fogyasztották el első reggelijüket. :)
Ilyas viszont alig várta már, hogy az első P14-es magyar család megszülessen!
De hogy a mi nap se teljen eseménytelenül, Ilyas újra bekerült párja medencéjébe... és hogy mi történt ezután az egymásra "kiéhezett" rájapárral, azt most nem részletezném... :)
 Mindenesetre a következő nemzedék már biztosítva lett! :)
további youtube videók:
www.youtube.com/stingraysworld
2011. 07. 31. 14:57 Cimkék: Édesvizi, akvárium, hal, aqua 4 hozzászólás |
| | |
LED világítás a gyakorlatban
| | |
LED világítás, ahogy én használom.
Gyakorlati tapasztalataim az akváriumi LED-es világítás kapcsán. Ki ne szeretné, hogy megvalósuljanak az alábbi fontos feltételek, miközben tervezgetjük az új akváriumunk világítását. -Legyen elegendő fénymennyiség a halaink és növényeink számára. -Ne legyen túl magas a havi villanyszámla. -Ne melegítse túl a vizünket a nyári kánikulában a világításunk. -Az algák okozta hátrányos „szennyeződések” ne rontsák akváriumunk látványának értékét. Évek óta kísérletezgetek különböző, nagyméretű akváriumaim esetében hogy milyen típusú világítással tudnám megoldani a fenti kritériumok megvalósítását. Az utóbbi időszakban a LED világítások lehetőségeit próbáltam ki a „saját bőrömön”. A tapasztalataim megosztását hívatott ez a cikk közzétenni. A LED mint világítástechnikai eszköz az elmúlt időszak igencsak felkapott terméke lett.
Bár akvarisztikai alkalmazása elég gyerekcipőben jár, mégis érdemes foglalkoznunk a témával. Eddig bármelyik magát komolynak mondó díszhal szakkereskedésben kikértem „hozzáértők” véleményét erről a témáról, minden esetben csak a tudatlanság és tapasztalathiány eseteivel találkoztam. Természetesen minden kereskedő a nála kapható egyes mintadarabok eladásában látta a jövő modern világításának elterjedési lehetőségét. Sajnos ezzel az információval még nem tudom a saját, néhány ezer liter akvárium vizeimnek a korszerű megvilágítás problémáját megoldani. Így magam kezdtem el különféle fényforrásokat kipróbálni. Első próbálkozásaim az ún. LEDSZALAGGAL történtek kb 2 évvel ezelőtt.
Sajnos ezek a termékek hosszú távon nem képesek ellátni a szükséges feladatokat. A LEDszalagok fénye az első 2-3 hétben rendkívül intenzív, és első látásra úgy tűnhet hogy alkalmas lesz akár mélyebb, 70-80 cm mély vizek megvilágítására is. Számtalan előnnyel rendelkeznek, pl. hogy eleve a legtöbb kivitel vízálló, tehát a pára nem igazán tesz kárt bennük. Ezen kívül rendkívül flexibilisek, és könnyen akár méretre is vághatóak, ill. sorolhatóak.
Mindössze egy 12 V-os hálózati tápegységre van szükség és már üzemkész is. Itt jegyezném meg, hogy nagyon fontos hogy az alacsony feszültségű ledekhez kifejezetten stabilizált, led világításhoz készült trafót szabad csak használni, egyébként ledjeink nem igen lesznek hosszú életűek. A „hosszú életről” jut eszembe… Felejtse el mindenki hogy majd egy ledlámpa akárhányezer órát fog világítani, és hogy erre majd cégek garanciát adnak! A legtöbb esetben ha 2-3 hónap múlva visszaviszi az ember a kiégett, csökkent fényerejű, vagy már csak részben világító ledjeit, az eladók széttárt kezekkel fogadják és legalább 5 féle kifogást fognak mondani, hogy miért nincs a termékre már garancia. (Tisztelet a kivételnek!!!) Óriási hátránya a ledszalagoknak hogy 1-2 hónap elteltével a fényerejük a negyedére csökken vissza, melynek következtében egyszerűen alkalmatlanok lesznek a további használatra. Felszerelésük, cseréjük pedig elég macerás dolog…. Napi 6-8 óra sajnos túl sok ezeknek a termékeknek. Egyszerűen nem erre vannak kitalálva. Ezen kívül a méterben mért ledek darabszámának függvényében nem is igazán mondhatom azt hogy túlságosan energiatakarékosak.
A következő termék a hagyományos ledekkel szerelt 220V-os GU10-es foglalatú led lámpa volt, melyet hónapokig teszteltem. Sajnos ugyanaz a probléma itt is mint a ledszalag esetében. Bár kisebb a meghibásodás arányszáma 2-3 hónap elteltével, tehát nem biztos hogy kiégnek, de a fényerő csökkenés itt is komoly gondot jelent. Itt bizonyosodott be az a sejtésem hogy nem a helytelen méretű trafó okozza a fényerőcsökkenését, mint azt sok villamossági üzlet eladója próbálta velem elhitetni. Egyszerűen a ledben lévő fény emissziós folyamat intenzitása csökken.
Ezután jöttek az ún. „POWER LEDek”. Bár minden üzletben erre esküsznek, mégsem ez lett nálam a végleges megoldás.
Jól hangzik hogy egy 3 izzós power led egy 60w-os lámpa fényének felel meg, csak ez az információ sajnos kevés egy akvarista számára. A power ledek óriási hátránya hogy rendkívül nagy a hőveszteségük. Értsd, legalább úgy melegszenek mint egy hagyományos villanykörte! Értelem szerűen a fogyasztás nagy része hőtermelésre megy el és a hatásfokuk igen rossz. Ennek következtében, mivel a ledek óriási hőhatásnak vannak folyamatosan kitéve a meghibásodás esélye drasztikusan megnő! Átlagosan 10 db power ledből 3-4 db az első 2 hónapban tönkremegy, amikor még messze nem érték el a „garantált” világítási üzemidőt. Másik probléma hogy a legtöbb power lednek a világítási szöge, nagyon kicsi. Így elég sok led szükséges az egyenlő fényelosztáshoz, ami pedig ismét a fogyasztás és a hőtermelés rovására megy. Aztán bejött a képbe a legújabb 8-10.000K fokú hűtőbordás 2. generációs power led, amit hűtősínre szerelve lehetséges használni, és általában 9-12V-os tápegységről működik.
Tapasztalataim alapján rendkívül intenzív, és gyönyörű fénye van! …de csak addig amíg tönkre nem megy, és ez sajnos túl korán bekövetkezik. Mivel ezek forrasztható elemek, így a cseréjük rendkívül időigényes, nehézkes, valamint az áruk is igen borsos. Egyébiránt gyönyörű fényük van! Akár tengeri, korallos akváriumban is használhatóak, mert 10,000-20,000K-s kivitelek is vannak már forgalomban.
Mindezeken a gyerekbetegségeken túlhaladva rátaláltam egy számomra megfelelő termékre, és ez nem más mint a 60 LEDes, GU10-es foglalatú, 220V-os SMD ledlámpa! Előnyei: rendkívül alacsony a hőtermelése. még üzem közben is simán kézzel megfogható, kb 40-45 Celziusz fokra melegednek fel, minden különösebb hűtés nélkül. A fényerejük 4-5 hónap elteltével is mindössze minimálisat (kb 5-10%-ot) esik vissza, ami szemmel igazán nem is érzékelhető. Az élettartamuk rendkívül hosszú, már-már lehet hinni a számoknak és sokezer órát képesek üzemelni. A meghibásodásuk rendkívül minimális! A fénykibocsátási szöge lényegesen tágabb mint a PowerLedeknek, tehát egymástól kb 30 cm távolságra nyugodtan szerelhetjük őket. Ez azt jelenti hogy még mélyebb (70-80cm) akváriumok esetében is elegendő 1 sort beépítenünk. Az alábbi méretű akváriumokat világítom meg ilyen termékekkel : 90cm x 280 cm x 80 cm ehhez 10 db 60 ledes SMD lámpát használok, 1 sorban szerelve. fogyasztása: 30watt 180cm x 80cm x 70cm Ehhez 7 db 60 ledes SMD lámpát használok, 1 sorban szerelve. fogyasztása: 21watt 160cm x 160 cm x 70cm. Ehhez 9db 60 ledes SMD lámpát használok, 1 sorban szerelve. fogyasztása: 27watt 270 cm x 130cm x 80cm. Ehhez 18 db 60 ledes SMD lámpát használok, 2 sorban szerelve. fogyasztása: 54watt
Jelenleg nekem ez a világítás vált be a legjobban. Bár a legtöbb akváriumomban ragadozó halak találhatóak, és nem igazán tartok növényeket, tehát a növények növekedésében nincs gyakorlati tapasztalatom.
Mindenesetre az akváriumban az algaképződés gyakorlatilag nullára esik vissza. A víz kristály tiszta, és hideg fehér fényű. Természetesen a lámpák „cool white” típusúak. Aki növényes akváriumba szeretné használni, azoknak a „warm white”, vagy szines kevert fényű kivitelt ajánlom.
Halaimnak éjszakai fény imitálására kék színű ledeket használok.
Az armatúrákat rendszerint házilagos kivitelben készítem el, méretre szabva. Anyag igény: 10 db led 15,000.- ft 11 db GU 10 foglalat 2,000.- ft fa szerelősín 300.- ft 110-es műanyag cső 1,000.- ft szerelési anyagok 1,500.- ft -------------------------- összesen: 19,800.- ft
Sok sikert mindenkinek az egyedi világítás készítésekben! worldinvestman www.edesviziraja.hu www.youtube.com/stingraysworld
2011. 07. 20. 21:35 Cimkék: akv, Akv, akvárium, aqua 28 hozzászólás |
| | |
Arowana tartási tapasztalatok 1. rész.
| | |
Tapasztalataim szerint az Arowanák igen sokféle egyéniségűek, és eltérő mdon viselkednek az egyes csapataim tagjai.
Kétségtelen tény hogy van az életükben egy olyan életszakasz, amikor egymással szemben is kifejezetten agresszívak. Nagyon sok esetben tapasztaltam hogy egy csapatban felnövő halak a csoportban lévő legkisebb méretű halat néhány nap alatt egyszerűen "kivégzik". A leg dominánsabb egyed hatására a többi kisebb méretű hal a leggyengébbet kezdi el támadni. Folyamatosan éreztetik vele hogy "nincs joga" az élelemhez.
A dolog néhány nap alatt odáig fajukhat hogy a lesoványodott, növésben lemaradt egyed egyszerűen képtelen a védekezésre.
A csoport dominánsabb tagjai a hátába harapnak rendszeresen és sérüléseket okoznak rajta, ami rendkívül lassan gyógyul.
 HA egy példányon látható hogy a növekedésben lemaradt, ajánlatos azonnal külön tenni a csapattól, és úgy felnevelni őt.
Ez a helyzet még akkor is tapasztalható, ha nagy méretű akváriumban tartjuk az állatainkat, mivel etetés közben az élelem általában egy helyen kerül be az akváriumba, és egyszerűen nem engedik oda a gyengébbik állatot.
Vannak olyan csapatok, amik 8-10 egyedből állnak és a növekedésük folyamán egyenlő nagyságúak. Ezeknél nem tapasztaltam rivalizálási folyamatot, legalábbis olyat nem, ami halállal végződött volna.
Nem célszerű kisméretű arowanákat vásárolni, mert az ilyen esetekben a csapat tűlélése mindössze 50-60%-os. AMennyiben csak 1 db ARowanát vásárolunk, úgy a későbbiekben jó eséllyel abb az akváriumba már nem is fogunk tudni másikat betenni. VAgy együtt nőnek fel a halaink, vagy a későbbiekben győz az erősebbik. Legfeljebb hasonló méretű egyedekkel próbálkozhatunk a későbbiekben, de mivel a korábban beszoktatott Arowanánk otthonosan érzi már magát, jó eséllyel támadni fogja az újonnan érkezett lakót.
 Kifejlettebb példányoknál, vagyis olyan 30-40 cm feletti méreteknél a rivalizálás, főként a hímek agresszivitása másként tapasztalható. Ezekben az esetekben a nagyobb méretű halak már nem tudnak halálos sebeket ejteni a társaikon. A legtöbb ami problémaként jelentkezhet hogy időnként riogatják egymást oly módon hogy az oldalukat mutogatva egymásnak, próbálják fitogtatni a nagyobb hímek a fölényüket. Ez sokszor gyors mozdulatokkal párosul, melynek következtében rendszerint a vízből is kiugranak.
Ajánlatos éppen ezért az akvárium tetejét 100%-osan lefedni!!!
Fontos hogy az üveggel való fedést kerüljük, mert szinte biztos hogy össze fogják törni azt, amint a testük mérete jelentősen növekszik.
1 éves korukra elérhetik a 70-90 cm nagyságot is!
A fedésükre kiválóan alkalmas a kereskedelmi forgalomban kapható legalább 10mm-es polycarbonát lap, amely vágókéssel, vagy dekopír fűrésszel könnyedén méretre vágható. Emellett ügyeljünk arra hogy valamilyen nehezéket, vagy sínt alkalmazzunk, ami megvédi a fedést attól hogy halaink lelökjék azt az akvárium tetejéről.
SOHA ne hagyjuk egy percre sem fedés nélkül a medencénket!!! Ezek a halak ha a víz felett látnak valamit, azonnal kiugranak érte és sajnos sok esetről hallottam már, amikor reggelre a földön kiszáradva végezték az állatok....
Ezen halak etetése rendkívül egyszerű.
SZinte mindent megesznek, amit kapnak. Miután megvettük őket és behelyeztük az akváriumunkda, jó eséllyel 3-4 napig nem fognak semmit enni. Volt ojan esetem amikor egy beimportált hal 3 hélten keresztül semmit nem evett a szállítási sokkhatás miatt. Nem kell aggódnunk, mert ha az állat megéhezik, akkor úgyis elkezd enni előbb vagy utóbb...
 Ezek a halak rendkívül erős, szívós állatok, nem véletlenül kapták a "Dragonfish" nevet.
Sokan tücsökkel, sáskával, napos egérrel etetik az állatokat. Tapasztalatom szerint ezek az eleségek kiválóak a halak számára, azonban rendkívül drágák, tehát nem költséghatékonyak. Több egyed tartása esetén ez már problémaként jelentkezik.
A leginkább bevált eleség a kokélrák, valamint a kagylóhús, melyet hamar megszeretnek az állataink, és úgy ahogy van, fagyasztott állapotban bedobhatunk nekik az akváriumba. Ezek fehérjedús, tápláló eleségek, melyektől Arowanáink gyorsan fognak növekedni és nincs szükségük további tápanyag kiegészítésre. Természetesen az "Arowana fanatikusok" kelléktárából nem hiányozhatnak az egyéb vitaminok, melyekkel a halak színpompás megjelenése tovább fokozható...
 A halak rendkívül kecses úszása és formavilága az ami az Arowanákat a hobbyakvaristák egyik legkedveltebb halává tett. Kiválóan tarthatóak más ragadozóhalakkal, rájákkal, stb együtt.
Tartásuk sok örömet és különleges élményt nyújthat, megfelelő nagyságú tartási körülmények között.
 üdv: worldinvestman
2011. 06. 29. 22:05 Cimkék: akv, Akv, akvárium, hal, Édesvizi, aqua 1 hozzászólás |
| | |
Üzenőfalam
| | |
|
| | |
Akváriumom
| | |
További képek és hozzászólások... |
| | |
| | |
További képek és hozzászólások... |
| | |
| | |
További képek és hozzászólások... |
| | |